Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

A fennmaradó 1511 „birtokos" tehát összesen 5799 kfa területen gazdálkodott. Még ha egyenletes birtokelosztást tételeznénk is fel, akkor is gazdánként kb. 3,8 ikh-dal kellene számolnunk. Ebből az időből a 100 kh-on aluli birtokosokról pontos adatunk nincs, de a későbbi 1910-es mezőgazdasági statisztikával való összehasonlítás alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a fentmaradt földterületnek több mint felét az ötven-száz fő között mozgó 10—100 kh-dal rendelkező nagygazdák birtokolták. A fentmaradó kb. 3000 kh-nyi területen osztozkodott kb. 1300—1400 gazdaság. Ezeknek az 5 kh alatti területtel rendelkező kisgazdaságoknak korábban a jól jövedelmező szőlőtermesztés biztosított megélhetést. A szőlők kipusztulása után gazdaságuk létalapja megdőlt. Családjukat a közepes minőségű pár holdnyi rosszul felszerelt kisbirtok jövedelméből nem tudták eltartani. Az 1521 gazdaságban összesen 563 igásfogat dolgozott. Ebből 115 a fentebb említett 10 nagybirtok tulajdonában volt, e ily módon az 1511 kisgazda 448 igásfogatot birtokolt. Vagyis, ha egyenletes elosztást tételeznénk is fel, minden harmadik gazdaságra esne egy fogat. Biztosra vehetjük azonban, hogy a fogatok zöme a 10—50 holdas gazdák birtokában volt, s az 1—2 holdas kisgazdák döntő többsége egyáltalán nem rendelkezett fogattal. Földjüket a módosabb gazdák saját gazdasági munkájuk elvégzése után munka fejében szántották fel. Ezek a megfelelő gazdasági alap nélküli gazdaságok a századfordulón tömegesen megindultak a proletarializálódás útján. Kezdetben alkalmi munkát vállaltak, pl.: a püspökségnél fakitermelést, vagy cselédnek szegődtek. Később az iparban kerestek megélhetést. Az 1890-es évek birtokviszonyai még a pár holddal rendelkező parasztgazdák földhöz való ragaszkodását tükrözi. A város századfordulón meginduló kapitalizálódása a munkaalkalmak teremtésével erőteljesen átalakította a város társadalmi szerkezetét. 1895—1910 között a birtokosok száma több mint 1000 fővel csökkent. A pár holdas kisgazdaságok véglegesen eltűntek, mezőgazdasági munkássá, cseléddé vagy ipari munkássá váltak. A birtokmegoszlás 1910-ben

il 100 kh-on felüli 10—100 kh 1—10 kh kert

ész birtokos haszonbérlő között között 5 3 56 430 7 ÖSSZESEN: 501 birtokos A nagygazdaságok a kor színvonalának megfelelően gépesítették a termelést, cséplőszekrényt, vetőgépet, járgányt vásároltak.

12 Az iparosítás 20 éve, a lakosság foglalkozás szerinti struktúrájában %-ban is jól kifejezhető változásokat hozott. A filoxérapusztítás előtt a lakosságnak több mint 60%-a élt a mezőgazdaságból, 1900-ban az összlakosság 24,3%-a

13 (1455 kereső 2638 főt tartott el). 1910-ben 20,4%-ra csökkent a mezőgazdaságból élők száma,

14 holott 1880—1910 között a város népessége gyors ütemű szaporodásnak indult, a lakosság 25—30%-kal gyarapodott. Az önálló kisparaszti gazdaságok menett a mezőgazdaságból élők számát szaporította a népes számú cselédség. Az 1900-as évi népszámlálás Vácott 168 cselédet talált, akik 315 főt tartottak el. Ez a szám csak a majorsági cselédséget foglalja magában.

15 A belső házi cselédség létszáma lényegesen nagyobb. 341