Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

A népszámlálási adatok 753 fő kereső házi cselédet tüntetnek fel, akik 107 főt tartottak el. A 168 majorsági cselédből 142 főt a 10, 100 kh-on felüli földbirtokkal rendelkező birtokos foglalkoztatott. A hiányzó 26 cseléd az 50—100 kh-dal rendelkező gazdák birtokán talált munkát. A püspökség váci birtokain a cselédlétszám 30—40 fő között mozgott. A cselédéket Szent György napján, április 24-én fogadták fel. A cselédek szegődtetését az intéző végezte. A felfogadott cselédek 3 havonta kaptak egy minimális pénzösszeget, ezt „fertály" pénznek nevezték, konvencióként 8 q búzát, 8q rozst, 4 q árpát, 1 kh földhasználatot, 1 tehéntartási lehetőséget kaptak a közös istállóban. Ha a cseléd nem kívánt tehenet tartani, akkor helyette naponta Уз liter tejet kaphatott. Tarthatott 2 kocát szaporulatával, és azt a közös legelőn legeltethette.

16 A cseléd illetményéhez tartozott még a szobakonyhából álló cselédlakás. A püspökség cselédjei a „Vörösházban" és a Cselőtei-majorban laktak.

17 A püspökség területéhez mért alacsony oselédlétszámot az indokolja hogy a váci terület nagy részét erdő és legelő borította, a művelés alatt álló szántó csak 435 kh volt. A püspökség erdejében a fatelepítést, a szakszerű faápolást szakképzett erdész irányításával, főként napszámosok végezték. Az erdő őrzését 2—3 csősszel oldották meg. A csőszökre különösen őszszel és télen hárult komoly feladat, amikor a tolvajoktól védték az erdőt, s főleg a már kitermelt fát. Az 500 klnnyi legelőn 1 gulyás és 1 kanász őrizte bojtáraival a püspökség és a cselédség állatait. 25—30 cseléd művelte meg a püspökség szántóját, családjával és az idénymunkák idején besegítő munkásokkal. A cselédek feleségei besegítettek a belső házimunkákba is, pl. nagymosásnál, nagytakarításnál, amiért napszámbért kaptak. A külső cselédségnél valamivel kedvezőbb körülmények között éltek a belső cselédek és a cselédként kezelt udvari mesterek, kertészek. A püspökség népes belső, ún. házi cselédséggel rendelkezett. A konyhán általában 1 szakácsnőt és 2 kisegítőt, konyhalányt alkalmaztak. A századfordulóig ők is konvenciót kaptak, attól kezdve havi fizetést. A püspökség közelében épült házakban laktak. A belső cselédséghez tartozott még a 3—4 belső inas, és a püspöki huszár. A huszár díszes ruhájával a püspök világi hatalmát jelképezte. A lakájok és a huszár a többi cselédnél lényegesen kedvezőbb helyzetben voltak. Konvenciójukon kívül ellátást és ruhát is kaptak. A belső személyzethez tartoztak a kertészek is, akik a palota körüli díszkert gondozását általában kiváló szakértelemmel végezték.

18 A századfordulótól alkalmaztak gépészt, kovácsot és kerékgyártót is. A cselédség munkaideje gyakorlatilag korlátlan volt. A külső cselédség tavasztól őszig szinte látástól vakulásig dolgozott, pihenőt csak a vasárnapok és az esős idő alatt kaptak. A külső és belső cselédség munkáját a jószágigazgató irányításával tisztviselők ellenőrizték. A jószágigazgató után a főszámvevő, majd a 2 számvevő és az intéző következett. A jószágigazgató és a számvevők a püspökség másutt levő birtokainak ügyeit is intézték. Az intéző irányította a váci és környékbeli területeken folyó munkákat. Az erdészetben folyó munkát általában 2—3, az intézőnek alárendelt erdész végeztette és vezette.

19 Vácott népes réteget képviseltek a többnyire csak idényben dolgozó mezőgazdasági munkások. Az 1900-as statisztika számukat 674-re teszi. Helyzetük a cselédeknél is kedvezőtlenebb volt. Munkájuk bizonytalan, bérük évszakonként változott. Vácott a filoxér a járvány után a munkaerő-ikínálat évtizedeken keresztül 342