Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
adómentességben részesíteni. 215 A városi orvos látta el a közegészségügyi felügyeletet, végezte a himlőoltást, ő volt a halottkém, a bírósági szakértő, felügyelt a mészárszékekre, az utcán és a piacon árult élelmiszerekre. Kötelességei közé tartozott a városi szegények és városi alkalmazottak ingyenes gyógyítása, akik a városi rendelvényre felírt gyógyszert ingyen kapták meg Reichenihaller gyógyszertárában. 216 A városi főorvoson és sebészen kívül néhány orvos jól menő magánpraxist folytatott a városbán. Hosszú időn át Vácon működött Argenti Döme okleveles orvos, akit kollégája, Krakovitzer Ferdinánd — öröklött tüdőbajról kiállított — igazolása alapján mentesítenek 1849ben a nemzetőri szolgálat alól. 217 Vácon működött 1851—1852 között Schwartzer Ferenc orvos magántébolydája, melyet később Budára a Krisztinavárosba helyez át. A tanács és a választott polgárság az eléjük utalt nagyobb jelentőségű ügyek elintézésére vagy a döntések előkészítésére saját kebeléből alkalmán^ ként legalább háromtagú bizottságot küldött ki. A bizottságok a feladatkört felügyelő tanácsosból és legalább két választott polgárból alakultak, a feladat elvégzése, vagy a döntés megszületése után automatikusan feloszlottak. 218 Állandó bizottmányok működése nem volt általános, a szakterületek szerinti specializálódás eleinte a városi építkezések felügyeletére korlátozódott. 1853-ban Káptalanvácon főszolgabírói rendeletre az elöljárókból és 66 lakosból az „egészség és tűzkármentesség" céljait szolgáló bizottmányt alakítanak. Ez a szakirányú testület bírálta felül a két város közösen megállapított építkezési követelményei alapján a városbeli köz- és magánépítkezések terveit. Döntése ellen a megyefőnökhöz lehetett fellebbezni. 7.4. AZ ŰRBÉRISÉGGEL KAPCSOLATOS PEREK a) Rendezési kísérletek a pátens megjelenése előtt Mindkét város szívós küzdelmet folytatott évtizedeken át földesuraival. Az úrbériséggel kapcsolatos perek vonatkozásában a helyzetet bonyolítja, hogy ezekben nemcsak hogy két városi hatóság áll szemben két földesurával, de ez utóbbiak egymás között is — közbirtokosként •— arányossági perben álltak. Püspökvác ügyvédje Drágfy Sándor jelentést téve a város felperessége alatt a püspöki uradalom ellen folyó perékről — megállapítja, hogy mindkét város tagosítási pert kezdett saját földesura ellen 1838. július 30-án, de több mint 10 év múltán is csak a határfelmérés készült el, a pert 1851-ben felsőbb rendeletre (az úrbéri törvényszékek 1856-ban történt felállításáig) felfüggesztették. Azóta semmi sem történt, a határ a régi állapotában maradt. 219 Az 1856ban felújított úrbéri per folyamán a törvényszék 1859. augusztus 3-án elrendelte hitelesített térkép hiányában az időközben egyesült két város határának dűlőnkénti felmérését. Az évtizedeken át folyó tagosítási peren kívül a püspöki uradalom még 1819-ben kibecslési pert indított a város ellen. Az 1841-ben — a város úriszékén felújított — per tárgya az volt, hogy az uradalom a város minden épületét, hídjait és egyéb ingó és ingatlan javait, melyek a bérbe vett regálék kezelését szolgálták, heti áron vissza akarta váltani. Az egyezségi kísérletek sorra kudarcot vallottak, mert a püspök saját — az államtól független — jogai birtokában a várost gazdasági kényszerrel állandó függőségben kívánta tartani. 220 322
