Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

ták az üléseket, többször előfordult, hogy nem lehetett érvényes határozatokat hozni s a jegyzőkönyvet hitelesíteni. Ilyenkor a gyakorlat az volt, hogy a jegyző a megjelentek többségi véleményét jegyezte fel.

204 Lényegében a polgármesteri hivatalhoz, vagy a bíró közvetlen felügyelete alá tartozott a városi rendészet vezetője a városi kapitány és a hadnagy. A kapitány az alá beosztott városi cselédség és a hajdúk közreműködésével ellátta a városban elszállásolt katonaság lovainak takarmányozását, biztosította a közrendet, felügyelt a városi börtönre, gondoskodott a tanácsi és felsőbb rendeletek közhírré tételéről. Fontos és sokszor megoldhatatlan feladata volt az adók behajtása.

205 A városi kapitány hatáskörébe került a városok első fokú bíráskodási joga megszűntével az útlevélkiadás. A városi kapitány a jegyző ellenjegyzése mellett adhatott eleinte 6 hónapra szóló útlevelet az ismert városi lakosoknak, majd 1852-től: „a csendőrség felszólamlása óta és miatt mindkét városi tanács a bíró és a jegyző aláírásával 3 hóra adhat útlevelet". A városi hadnagy alá tartoztak a változó létszámú városi hajdúk, a dobos, ajtónálló, 4 negyedmester, 2 kisbíró, majoros, városi kocsis. (1850-íben 10, 1852-ben 8, 18554эеп 7, 1856-ban 6 hajdú volt Püspökvácon.)

206 A városi alkalmazottak fizetésére, a cselédség ruházatára a hadnagy egy választott polgárral és tanácsossal tesz javaslatot a községi választmánynak. A két város rivalizálása még a hajdúk ruházata ügyében is felmerült. A püspökváci hajdúknak — a káptalaniakkal ellentétben — volt kardjuk is, erre Káptalan vác a megyefőnökhöz fordult a káptalaniak kard- és mellényviselése engedélyezését kérve. A városi hadnagy mellett 1857-ig külön személy töltötte be a vám- és piaci biztosi és az előfogati biztosi állást Püspökvácon. Az állás betöltésének feltétele volt a német nyelvtudás, így 1856-ig Zimmermann Ármin, majd Varázséji (Zaubernacht) Gusztáv töltötte be ezt a fontos hivatalt. A katonai kiadások a két város közös költségvetését terhelték, a biztos gondoskodott előfogat kiállításáról, a katonaság élelmezéséről. Ö vezette a különféle kimutatásokat az idegenekről, mesterlegényekről, cselédekről. A tanácsi adminisztrációban végezte az iktatást és a kiadói teendőket, szerződéseket szerkesztett, marhaleveleket állított ki.

207 A piaci biztos ellen őrizte a vásárokat is, ez jelentős feladatot jelentett, hiszen a vásárokból az uradalomnak és a városi gazdaságnak egyaránt jelentős haszna volt. A város a földesúrtól a kisebb királyi haszonvételek között bérelte az országos és hetivásárok helypénzszedési jogát, a vámszedést, a rêvés Duna-parti karópénzt is. A jövedelemszedési jogot árverés keretében rendszeresen alhaszonbérbe adták, s minden lehető alkalommal — szinte mohóbban, mint ahogy azt a földesurak tették — emelni igyekeztek a haszonbérleti összeget. A város viszont ugyanakkor a földesúrtól bérelt vámszedési jogért fizetendő taksa leengedését kéri azzal az indoklással, hogy: „a váci vámjognak bevételét a vasút és gőzhajó elvette, nemsokára csak a mellékutak és a Pest felé vezető országút után lehet vámolni". • 7.2. A PÉNZ- ÉS ADÖKEZELÉS Mindkét városban a pénzkezelést a pénztárnok és a pénztári ellenőr végezte el a községi választmány és a tanács által közösen tartott gazdasági ülések határozatai alapján. A kiutalások engedélyezése szempontjából a pénztár kiadásai kétfélék voltak. A rendes kiadásokat: a tisztviselők, szolgák fizetéseit, az uradalmaktól bérelt regálék haszonvételeiért járó bért — minden külön 319