Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

határozat nélkül — a főpénztáros kifizethette. A rendkívüli kiadások közé tartoztak a csendőrség költségei, a kitoloncolt egyének élelmezése, a városi épületek karbantartása és az útjavítás, amelyeket a gazdasági ülésen elfogadott költségvetés alapján fizettek. A polgármester Püspökvácon külön szabályozta a városi pénztár utalványozási rendjét. A kifizetések engedélyezése a választópolgárság határozatához volt elvileg kötve, de ezt (az előzőekben említett határozatképtelenségre hivatkozva) lényegében a polgármester végezte és utólag terjesztette elő jóváhagyásra. A számadások és a pénztár havonta előírt ellenőrzése is a képviselők hatásköréhez tartozott, de feltehetőleg az előzőekben említett polgármesteri utalványozás következtében ezzel a jogukkal nem éltek.

208 Különösen fontos feladat volt a pénzkezelés Püspökvácon, ahol mindkét város adóit is kezelték. A pénztári hivatal által kivetett országos és községi adók beszedését Püspökvácon az adószedői hivatal végezte. 1850-től egy sor, addig ismeretlen adófajta bevezetésére kerül sor. A megnövekedett adóterhek behajtása nagy felelősséggel terhelte a mezővárosi adószedőket is. Az adókat negyedévente kellett beszedni és befizetni a megyei adóhivatalba. A két szomszéd váras 1852-ben megegyezett abban, hogy az egyik városból a másikba való átköltözés miatti kettős adószedésnek vagy annak mindkét helyen való elmulasztásának megszüntetésére minden átköltöző szándékát köteles 8 nappal korábban az adószedőnél bejelenteni. Adótartozásukat eredeti lakhelyükön kellett leróni, s arról bizonyítványt kaptak, melyet új lakóhelyükön be kellett mutatniuk. Az adószedés Káptalanvácon nem okozott nehézségeket, a fizetésképtelenség esetén a város és lakói szinte korlátlan összegű kölcsönöket kaptak a káptalantól. Az adókötelessé vált káptalan tagjainak adóját betudták az általuk a városnak nyújtott kölcsönökbe. A város az adóbehajtást sürgető főszolgabírói rendeletre adott válaszában önérzetesen jelenti: „...a városban még nem fordult elő olyan eset," hogy adót végrehajtani kellett volna".

209 Püspökvác állandóan adótartozásban volt, s emiatt a folytonosan üres pénztár újabb és újabb kölcsönök felvételét sürgette. A felvett kölcsönök fedezetéül évente több és több pótadóval terhelték a lakosságot. Míg a Káptalanvácon 1 közadó forintra 27 krajcár városi adó esett, addig a szomszéd város 1852/53-ra az előző év 1 forint 21 krajcárját a felvett kölcsön pótadóba kivetésével tovább emelte. így az a sajátságos helyzet állt elő, hogy Püspökvácot a városi adó jobban terhelte, mint az amúgy is súlyos terhet jelentő személy-, föld-, ház- és jövedelmi országos adók.

210 A várost az uradalom is állandóan végrehajtással fenyegette az elmaradt haszonbérek miatt. Míg Püspökvácnak 1851-ben már 91 180 forint adóssága volt, addig a szomszéd város 6800 forint kamatozó tőkéje az egyes lakosoknál volt kölcsönbe kiadva. Püspökvácon a helyzet fordított volt, az egyes lakosok is adtak — a káptalan mellett — kisebb összegeket kölcsön a pénztárnak, de a visszafizetésre sokszor 20—30 évet kellett várniuk. Püspökvác zavaros anyagi helyzete a közös költségek fedezésére felállított közös pénztáron keresztül Vs-ad arányban Káptalanvácot is sújtotta. A közös pénztárat Püspökvác főpénztárnoka kezelte és a kifizetésekről külön pénztárkönyvet vezetett. A közös gazdasági ügyekben a püspökváci városgazda járt el. Káptalanvác sorozatosan kérte a „közös ispánsági számadások" bemutatását az általa hitelezett összegek és a káptalani kölcsönök hovafordításáról, de azt évekig sem kapta meg. Végül a főszolgabíróhoz tett feljelentések eredménytelenségét látva a vissza nem fizetett kölcsönök ellenében megtagadják a közös költségek Ve arányban történő fizetését.

211 320