Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

lyok következtében az 1853 és 1857 között tartott összes ülés több mint a felét tartották, ikésőbb a havi átlag egy ülés körül volt. A városi önkormányzat legoperatívabb szervét a tanácsosok, a főbíró és a polgármester alkotta s ez utóbbiak vezetése alatt állt a városi tanács (belső tanács). A tanácsosok a községi választott polgárság, vagy ahogy Káptalanvácon nevezték a „kül tanács" soraiból kerültek ki általában választás — az önkényuralom idején kinevezés — útján. A megüresedő tanácsosi helyekre gyakorta a választott polgárság legtekintélyesebb tagja: a szószóló vagy esetleg a főjegyző került.

198 A szabadságharc bukása után a tanácsosok kinevezése a megyefőnök hatásköre volt. Káptalanvácon lényegében változatlan összetételben működött tovább a 6 tagú tanács, csak a bíró személyében történt változás, a három tanácsos a helyén maradt.

199 Püspökvác tanácsa 12 tagú volt, az eredetileg hat, később három tanácsoson kívül tagja volt a bíró, a polgármester, a főpénztáros, a városkapitány vagy mint később nevezték a hadnagy, az adószedő és a főjegyző.

200 Amíg korábban a bíró vagy a polgármester a tanács beleegyezése nélkül semmiben sem dönthetett, az önkormányzat beszűkülésével a tanácsosok a megyefőnök által (kinevezett polgármester által rájuk bízott ügyekben jártak el: adóbehajtás, városi vagyonkezelés, költségvetés végrehajtása, árverések tartása, bérletek, pénztári számadások felülvizsgálata. Felügyeltek a városi kórházra, ellenőrizték a városi szolgákat, közülük kerültek ki a céhbiztosok.

201 A tanácsosoknak működésük megkezdése előtt nagyobb összegű biztosítékot kellett letenni, 1848 előtt az uradalomnál, később a tanácsnál.

202 Fizetésüket a választott polgárság határozata alapján állapította meg a megyefőnök. Illetményük nagyobbik részét az ún „termesztvényi járandóság" alkotta (sör, aszúbor), ezt általában a napi piaci áron megváltva pénzben kapták. Fizetésük megállapításánál azt figyelembe vették, hogy országos adójukat is a városi pénztár fizeti. Ez a lényegében csak egyik összetevőjében rendszeresnek mondható fizetés állandó vitákat, egyenlőtlenségeket okozott. Püspökvácon a polgármester már 1856ban előírja a városi tisztviselők fizetésének szabályozását, ezután a magasabban megállapított fix fizetés magában foglalja az állandóan változó árfolyamú természetbeni járandóságokat s az adót, melyet azontúl maguk a tisztviselők fizettek be.

203 A 10 évig hűségesen szolgáló hivatalnokok (azok özvegyei és árvái) vagyoni helyzetüktől függően a képviselő-testület által megállapított nyugdíjat, a korábban nyugállományba kerülők végkielégítést kaptak. Jelentős szerepet vitt a város életében a — tanácsosi ranggal felruházott — jogtudó, nyelveket beszélő és legmagasabb jövedelmű tisztviselő: a jegyző, illetve főjegyző. A korábbi 70—80 évben kialakult hivatalvezetői (ügyvezetői) hatásköre és felelőssége nem sokat csökkent ugyan, de a bírói (főbírói) és polgármesteri „hatalomváltás", valamint az abszolutizmus — fentiekben célzott — átszervezési kísérletei miatt is bővebb értékelést igényelne funkciójának kiegyenlítést célzó hatásköre. Az alábbiakból ki kitűnik, 'hogy a közrendészettől a rendeletek kellő végrehajtásáig vagy a gazdasági határozatokig — ha látszólag a háttérből is —, de mindig a (fő-)jegyző irányította a város közigazgatását. Természetesen feladata volt az egyes üléseken elhangzottak jegyzőkönyveztetése is. Felelős volt azért, hogy az üléseken tárgyalt napirendek a tényeknek megfelelően kerüljenek feljegyzésre. A jegyzőkönyv hitelesítése a polgármester vagy a bíró feladata volt. Csak az a határozat volt érvényes, amelyet a jegyzőkönyv hitelesítése során az összes képviselők fele aláírt. Mivel a községi választott polgárok az önkényuralom idején gyakran bojkottál318