Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

ter hatásköri túllépései miatt. A vizsgálat során a polgármester terjedelmes jelentésben ad számot tevékenységéről s a városigazgatás helyzetéről. 191 A polgármesteri hivatal Püspökvácon minden tanácsi befolyás nélkül intézke­dik a körül nem határolt „elnöki tárgyak "-ban. A körül nem határolt jogkör­rel visszaélő polgármester a tanács és a választott polgárság megkerülésével nagyobb kiutalásokat tett a közpénztár terhére. Ez ellen a városi ellenállás egyik szervezője — a volt főbíró: Makay Imre — jegyzőkönyvbe is veteti til­takozását. 192 A két város egyesítése után a volt püspökváci polgármester kerül egy rö­vid időre a városigazgatás élére, majd 1860-tól a rendezett tanácsú városban visszaállítják a főbírói állást. A városi önkormányzat legfelsőbb testületi szerve az évnegyedes közgyűléseken ülésező külső tanács vagy választott polgárság volt. Az önkényuralom rendszere az önkormányzati szervek működésének kor­látozása során elsősorban a tanács jogkörét szűkítette. Ezáltal a választott (azaz kinevezett) polgárság, mint testület szerepe a tanácshoz képest megnövekedett. A testületi jogok megnyirbálása ellenére a testületi igazgatás teendői megsza­porodtak. Az egyre több feladattal terhelt választott polgárok tevékenységü­kért ekkor fizetést nem kapnak, s csak háromévi hivatalviselésük után tagad­hatták meg e kötelezettségüket. Megsokasodott tennivalóik honorálásaként 1853 után mentesültek a városi közmunka, éjjeli őrködés és a személy utáni városi adótól. Hatáskörük még a tevékenységükért felelős polgármester számára sem volt teljes bizonysággal elhatárolható a tanácsétól. 193 Közigazgatási ügyekben a döntés a belső tanácsé volt, ebbe tevőlegesen nem avatkozhattak, de befolyásuk minden bizonnyal itt is érvényesült. A köz­ségi választmány élén a szószóló állt (Püspökvácon ezt az állást 1855-ben meg­szüntették). Mint a választott polgárok legtekintélyesebbje összekötő szerepet vitt a külső és belső tanács között, funkciója a városgazdálkodás ellenőrzése volt. Káptalanvácon egy molnármester, Püspökvácon jó ideig befolyásos ke­reskedő töltötte be ezt a gazdasági hozzáértést is igénylő funkciót. 194 Káptalanvácon a hagyományoknak megfelelően az alsó- és felsővárosból meghatározott számú tagja volt a 18 tagú külső tanácsnak, az egyes megüre­sedett helyek betöltésekor is ezt a szempontot veszik figyelembe. Közakarattal jelölik és titkos szavazással választják ki a megyefőnökhöz megerősítésre ke­rülő új választott polgárok személyét. 195 A községi választmányi üléseket legalább Vi évenként kellett tartani, de a tanács hatásköre leszűkülése és a rendeleti igazgatás miatt ez utóbbiak sür­getéseitől függően kellett az üléseket összehívni. Emiatt a régi szokástól elté­rően nem tudták betartani a szombati ülésnapokat, sem pedig azt az előírást, hogy az ülések előtt három nappal az ajtónálló minden tanácsost és választó­polgárt szóban a lakásán értesítsen. Az ülésekről való távolmaradás gyakorta tudatos, politikai tett volt, hiszen határozatképtelenség esetén a rendeletek végrehajtását késleltették. 196 Az egyes üléseken tárgyalt napirendek száma rendkívül változó volt — a gazdasági ügyek fajtáinak függvényében. A választott polgárság és a tanács jelenlétében tartott gazdasági tanácsüléseken minden egyes számla utalványo­zása s a kifizetés jóváhagyása külön-külön napirendet jelentett, ugyanakkor az ülések egyharmadán csak egy-egy ügyet tárgyaltak. 197 Püspökvácon az ülé­sek közel fele a régi szokásnak megfelelően szombati napon volt, a legtöbb ülést február—március és április hónapokban tartották. 1853-ban a polgármes­ter túlbuzgósága és az ellene tett feljelentést követő főszolgabírói rendszabá-

Next

/
Thumbnails
Contents