Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

szag 57. legnagyobb lélekszámú helysége volt, ugyanakkor a 131 város közül a 37. helyen állt a városi elemet jellemző viszonyokat" vizsgálva. A 12 897 főnyi lakosságból (100%) iparból és kereskedelemből élő 16,85% írni-olvasni tudó 59,58% értelmiségi 3,96% cselédszám 11,95% emeletes ház 2.23% 1 szobára eső lakó * 2,82% A Pesttel való összehasonlítás alapján az iparral és kereskedelemmel foglalkozók aránya — 10%, értelmiségiek és cselédek létszáma feleannyi volt. Az egy szobára eső lakók száma viszont itt alig volt kevesebb, mint a gyorsan népesedő fővárosnak. Rendkívül elmaradott volt Vácon viszont Pesthez viszonyítva az emeletes házak aránya. A Vácon tapasztalt 2,23%-kal szemben a házak 26,93%-a volt emeletes a fővárosban.

70 A város történetírója szerint a földművelők között jóval kevesebb volt a házasság, mint a kereskedők és iparosok között, átlag 109 lakosra jutott 1 esketés, 24 lakosra egy születés — átlagban a házasságok 4 gyermek világra jöttét jelentették. A korabeli — s Vácon is roppant magas gyermekhalandóság a népesedést hátrányosan befolyásolta. Korszakunk kezdetén a közegészségügy legnagyobb gondját a kolera és a kiütéses tífuszjárványok jelentették. Az anyakönyvi bejegyzések szerint csak a római katolikusok közül 45 halt meg Vácon kolerában 1855. május 25. és augusztus 22. között, köztük Plessel Lipót nyomdász 27 éves fia, Réty Ignác polgármester 1 órás leánya és Domaniczky ügyvéd 3 hónapos leánygyermeke, hogy a csak a nevesebb városi polgárokat említsük. Az 1854—1855-ben kezdődött járvány kisebb megszakításokkal tíz éven át szedte áldozatait az országban, 178 142 ember halálát okozva. A polgári átalakulás egyik állandó konfliktusforrása a nemzetiségi kérdés, ezen belül a zsidóság társadalmi elhelyezkedése volt. A zsidók polgári egyenjogúságát kimondó 1849. júliusi törvény után az önkényuralom ismét megkülönböztető intézkedéseket hozott ellenük, s csak 1859 őszén enyhítettek a zsidók birtokszerzési, lakhatási, iparűzési jogában, bár ezek a rendelkezések sem juttattak teljes polgári jogegyenlőséget számúkra. Vácon a földesurak már igen korán engedélyezték a zsidók megtelepedését, 1850—1854 között 44 zsidó és családja telepedett meg.

71 Káptalanvácon 1856—1857-ben az újonnan letelepedők nagy része zsidó, a szomszéd város is csak elvétve tagadja meg az izraeliták városi polgárrá válását — annak feltételéül szabja a helybeli hitközség előzetes beleegyezését. A városban házat általában zálogban bírtak, ennek folytán azonban az ingatlanok egy idő múltán a kölcsön vissza nem fizetése esetén — tulajdonukká válták.

72 Létszámuk az 1848. évi 316-ról 1869-re háromszorosára emelkedett, bár — az előzőekben említett statisztikai problémát is ideértve, a két időpont között eltelt évekből származó egyházi összeírások adatait tekintve — létszámnak jóval alatta marad.

73 A zsidók létszámának emelkedése — az 1849—1850. évi csökkenés után döntően a bevándorlásból ered, természetes szaporodásuk az 1859. évi rendelkezésektől is befolyásol tan 1861—1862-ben éri el a csúcsát, majd 1865-re a nagyfokú elhalálozás következtében átmenetileg ismét csökken.

74 304