Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
alapanyagot. A konkurrens cég feltehetőleg már a Neumann Manó által alapított ecetgyár, melynek gyártmányai amerikai kiállításokon is az első díjat vitték el. 47 Az élelmiszer-feldolgozó iparágak közül a sör- és eoetgyártáson kívül jelentős szerep jutott Vácon a hentes- és mészárosiparnak. A viszonylag későn 1318-ban ala'kult hentescéh mellett külön céhbe tömörültek a mészárosok, akik az általuk levágott marhák húsát (a város által a királyi kisebb haszonvételek között bérelt mészárszékeket alhaszonbérbe véve) árusították. A város árverésen adta át a húsmérési jogot a legtöbbet ígérőnek, a bérlők többnyire zsidók voltak. 1851-ben Káptalanvác egy és Püspökvác hét mészárszéke egy bérlő, Neumann Izsák kezén volt, aki így egyedáruságot gyakorolva eredményesen keresztülvitte akaratát a két város tanácsával szemben is. 48 Neumann Izsák az általa bérelt mészárszékekben marha-, borjú-, bárány-, kecske-, juh- és sertéshúst mért a pesti áraknál két krajcárral olcsóbban. Később a mészárszéket Schubert Lázár veszi bérbe, akit már el kell tiltani attól, hogy a húst a pesti árnál 2 krajcárral drágábban adja, így a hús árát maximálják. A pesti piac közelsége állandó versenyre készteti a bérlőket, sőt miután 1851 óta a kormányrendelet szerint a húsmérési jog nem tartozik a királyi kisebb haszonvételek közé, hanem iparengedélyhez kötött, a helybeli mészároscéh a húsmérés jogát sajátjának tudva magának követeli. 49 A mészároscéh egyike volt a legnehezebben ipartestületté alakulóknak. 1872. július 31-én tartott rendkívüli közgyűlésükön még : „ ... a f őcéhmester, alcéhmester, atyamester..." jelenlétében alakult a legnagyobbrészt vidéki mesterekből álló, kb. 40 tagú céh ipartársulattá. Pintér Dávid volt főcéhmester elnök, Bobor György volt alcéhimester alelnök lett. A „Vác és vidéke egyesült mészárosok ipartársulata" 30 volt céhbeliből alakult. Alapszabályukat 1874. február 11-én hagyták jóvá. 50 3.4. A BÖR- ÉS RUHÁZATI IPAR A húsimérésből és -feldolgozásból visszamaradó jelentős bőrmennyiségre alapulva igen nagy számú iparos: csizmadia, cipész, varga, szíjgyártó s bőrkikészítő: tímár és tabakos működött a városban. „A váci csizmadiák az ország lábbelikészítő mesterei között számra nézve... mindjárt a miskolciak után következték. Ha a váci gimnázium XIX. sz. eleji anyakönyveit nézzük a váci fiúk 3 Д részének apja csizmadia. A csizmadiacéh: színmagyar, túlnyomórészt nemesek, katolikusok" — írja a város történetírója. 51 A legjelentősebb az 1849-től fennálló Olaj csizmadiacég volt. Olaj Ferenc az 1860-as években hadseregszállítóként működött, 1865-ben 5000 pár bakancsot szállított a közös hadsereg óbudai főruharaktárának. A csendőrség számára 60 csizmadiamesterrel közösen 10 000 pár csizmát szállítottak a váci iparosok. 52 Állandó nézeteltérésben és konkurrenciaharcban állottak a pesti iparosokkal, akiknek céhe a váci országos vásárokon a helybeliek mögötti sorban árult. A csizmadiacéh még 1860-ban is saját halotti egyletet működtetett, majd „kölcsönös bőrraktári" egyletet alapított. E célra 400, egyenként 10 ausztriai forint értékű betétjegyet adott ki alaptőkéül. A megvásárolt letétjegyek mennyiségétől függött az illető csizmadia szavazati jogának ereje. 53 Hasonló nagy számban voltak Vácon a vargák, külön magyar- és német-varga (cipész-) céh működött. Az 5 forint személyi és kereseti adóból ítélve jelentős üzleti tevékenységet folytató Franyó István 299
