Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

varga előbb káptalanrészi lakos lévén a városi tanács választópolgára volt, majd a két városrész egyesülése után alakult képviselő-testület tagja lett. Hasonló szerepe volt Prohászka János csizmadiának a káptalanváci, majd az egyesült tanácsban. Megállapíthatóan a püspöki rész tanácsánál nagyobb létszámban képviseltették magukat az iparosok az 1—7 csizmadia, varga és szíjgyártó képviselőt figyelembe véve. Vácon a ruházati ipart számos szabó, gombkötő és kalaposon kívül egy különleges iparág a „flanérosok" is képviselték. Ezek nagyrészt a paraszti öltözékeket előállító és Vácon igen nagy számban működő magyar szabók számára készítették a ruhabélést: „... olyan nagy kereslet volt bennök, hogy alig győzték a fővárosi kereskedők rendeléseinek eleget tenni..." Vásárok alkalmával Ipolyság, Balassagyarmat és Losonc városokból, általában az északi megyékből jöttek ide kereskedők és szabók flanellszükségleteiket kielégíteni.

54 A legjelentősebb flanéros dinasztiák Püspökvácon a Demeterek, Káptalanvácon a Vespasiánok voltak. A csizmadiákhoz hasonló számban voltak a szabók, külön magyar és német szabócéh működött. A szabók érezhették meg leginkább a pesti ipar versenyét. Igen sok adat van arra, hogy mesterségük nem elegendő családjuk fenntartásához, még a kis szőlő jövedelmével kiegészítve sem.

55 A szűcsökön kívül néhány szűrszabó is működött a városban, ez utóbbiak a leggazdagabb iparosok körébe tartoztak. A kiegyezés után a Váci Iparosegylet megalakulásával ért véget a fokozatos hanyatlás után a céhek uralma Vácon. A kapitalizmus korára egyedül Vácon alakult ki a megyében a fővároshoz képest eltörpülő, de helyi viszonylatban mégis számottevő gyáripar. Legjelentősebb a Káptalan utcában levő kis bognárműhelyből kibontakozott Reitter Ödön es. kir. udvari kocsigyára, melynek Európa-hírűvé válása már a következő korszakban teljesedett ki. 4. A KERESKEDELEM ÉS KÖZLEKEDÉS 4.1. A VÁSÁR ÉS A PIAC. A FAKERESKEDELEM Vác a legjelentősebb városokhoz hasonlóan a fő kereskedelmi útvonalnak számító Duna mentén helyezkedett el. A kereskedelem fellendülésében számottevő szerepet játszott a város püspöki székhely volta, ez bizonyos városias rangot adott, s minden bizonnyal hozzájárult a vásárok látogatottságához. A vásár a kézművesek és a mezőgazdasági termelők árucseréjének színhelye is volt. A környék 'mezőgazdasági termelői a vásárokon adták el termékeiket és szerezték be ipari termékszükségleteiket. Ezen kívül a helyi felvásárló kereskedelem és a dunai távolsági nagykereskedelem áruátvételére is alkalmat nyújtottak a nagy váci országos vásárok. A váci vásárok forgalma elsősorban a nagybani tranzitkereskedelem felé kezdett eltolódni a XIX. század második felében. A korábban oly híres és hetekig eltartó gyapjú-, dohány- és gabonavásárok helyett a gyors szállítást igénylő gyümölcsvásárok (cseresznye, meggy) kezdtek előtérbe kerülni. Ipolyság, Balassagyarmat, Losonc és a bányavidékek, valamint a váci gyümölcsöskertek gyorsan romló terményeit a bécsi kereskedők hajón szállítják Bécsbe, a váci kofák pedig a pesti piacokra viszik vonattal 300