Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

része, s kik a közelebbi forradalom alkalmával is a legféktelenebb kihágásokra mutattak hajlamot", nemcsak szervezkedését tiltotta meg, de a volt tagokat is állandó megfigyelés alá helyeztette.

30 Hiába javasolja a főszolgabíró, az alvárosi úgynevezett „kis társulat" engedélyezését, mivel az már 1826 óta a többi kettőtől különváltan, kizárólag vallásos célzattal működik, a megyefőnök a „rossz" tapasztalatoktól megrémültén mindhárom egyesület betiltásáról határoz. Ilyen módon a város nagyszámú napszámos- és cselédrétege számára a védekezés egyetlen lehetősége is megszűnik. A városi tanácshoz hiába fordul gazdája ellen panasszal a télvíz idején csizma nélkül világgá kergetett szolgalegény, a tanács az egyik legtehetősebb telkes gazda embertelen eljárását szentesíti. A városi hatóság döntését a szolgalegény nem is várja meg, a dorgálásra hívó hadnagy elől a városból is megszökik.

31 Az 1853. évi úrbéri pátens és kiegészítő rendelkezései következtében, amelyek az úrbéri birtokrendező perek megindítását, illetve folytatását gyakorlatilag 1856-tól tették lehetővé, a volt földesurak és jobbágyaik ellentéte a lezáratlan eljárások következtében igen kiéleződött az 1850-es, 1860-as években. 3. A KAPITALISTA IPARFEJLŐDÉS KEZDETEI VÁCON A CÉHEK FELBOMLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN A kevés megművelhető földterülettel rendelkező Vácon, mint általában a zselléresedés növekedésével egyre több, a csekély földjéből magát is családját eltartani nem tudó lakos keresett az iparban megélhetést. Ezek természetszerűleg elsősorban a föld- és főként a szőlőművelés mellett mezőgazdasági jellegű iparosokká — többnyire kontárokká váltak. Jellemző példa erre, hogy 1851-ben a oéhbiztos azért nem tudja a céhek pénzbeli állapotáról szóló jelentését felterjeszteni, mert: „...a mesteremberek szüreteléssel vannak elfoglalva, s így ... céhet előbb nem tarthatott".

32 Pest megyében kiemelkedő helyet foglalt el Vác magas iparos-kézműves létszámával, a céhek száma a század közepére 17-re emelkedett. Ekkor azonban, a közlekedési viszonyok javulásával, elsősorban a vasúti közlekedés kiépülésével Vác is osztozott a Pesthez közeli mezővárosok sorsában. A pesti ipar és piac versenyének hatására jelentékeny visszafejlődés mutatkozott. A vasút elérhető közelségbe hozta a fővárost, így az egykor oly híres váci vásárok iparcikkei, kézműipari termiékei egyre inkább a környező községek földműves lakossága alacsonyabb igényű keresletéhez igazodtak. Az 1851. február 6-án kihirdetett ideiglenes iparrendtartás szerint az új ipartörvény kiadásáig céhek nem alakíthatók. A már fennálló céhek közül csak azokat hagyták meg, amelyek a forradalom előtt az uralkodótól, vagy a volt központi kormányszékektől nyert kiváltságlevéllel rendelkeztek.

33 A céhek döntő többsége változatlanul működött tovább, mert illegálisan szabadították fel legényeiket, inasaikat, iktattak be jelentős számban vidéki mestereket, tartottak remekpróbákat, s vezették számadáskönyveiket még az 1860-as évek elején is.

34 Az 1859. évi iparrendtartás előírta, hogy a céhek ipartestületté alakuljanak, válasszanak új vezetőséget, szüntessék be a remeklési rendszert és a mestervizsga-kötelezettséget. A kisebb céheket össze kellett vonni, s az eddig céhekbe 295