Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

nem szervezett iparágak képviselőit is ipartársulattá szervezni. A céheket véglegesen az 1852. évi 8. te. törli el, annak 1872. február 27-i hatálybalépésétől számított 3 hónapon belül valamennyi céhet megszűntnek nyilvánítják.

35 3.1. A CÉHEK ÉS A VÁROSIGAZGATÁS A városi hatóság és a oéhek közti kapcsolat a céhek válsága idején veti fel a legélesebb problémákat, mikor a mesterek és a kontárok, valamint a mesterek és alkalmazottaik, főként a legények vitáiban egyre többször kell döntést hozniuk. Jellemző módon a bírói joggal rendelkező mezővárosok jegyzékének felterjesztésekor a járási főszolgabíró a következőkkel érvel: „...a város 14 000 lélekkel bír és a lakosság nagy része a kereskedést, ipart űző egyénekből áll, akik üzleti viszonyaiknál fogva a bíráskodásra alkalmat szolgáltatnak".

36 A mezővárosi céhek 1848-ig első fokon a városi tanács, másodfokon a megye ellenőrzése alatt álltak. A tanács hatáskörébe tartozott a helybeli céhek működésének (termelés, értékesítés) ellenőrzése, továbbá a hetipiacok és országos vásárok rendjének megállapítása.

37 A mindenkor"; céhválasztmányok kérték a tanács egyik tagjának kijelölését, s javaslatuknak megfelelően küldte ki a céhbiztost a tanács. Káptalanváci tanácsos látta el a káptalan fennhatósága alatt álló területen működő 4 céh: a magyar-szabó, gombkötő és kötélverő, kerékgyártó, német-szabó és szűcscéhek felügyeletét.

38 Püspökvácon aránylagosan is több céh működött, így mindhárom tanácsos egyúttal több céh biztosa volt. Korszakunkban a következő püspökrészi oéhek működtek: ács, takács, németszabó, kádár, csizmadia, kovács, kőműves-kőfaragó, mészáros-hentes, molnár, tímár, gombkötő, szűrszabó, szíjgyártó, tabakos, szitás, posztós és az órás-puskaműves-sarkantyús-lakatos-'bádogos egyesült céh.

39 A céhbiztos feladata a céhek szervezeti változtatásainak engedélyezése, az évente sorra kerülő céhmesterválasztás s a céhek számadásainak ellenőrzése. Javaslata alapján jelölték ki a jelentkezők közül azt a céhbeli mestert, akinél a városi hatóság megrendelte a számára szükséges különféle munkálatokat. így kapott megbízást 1849ben Rajter (Reitter) Lőrinc bognármester a következő kétévi városi megrendelések elkészítésére, ez lehetett csírája és előzménye az 1853-ban alapított, később országos hírűvé vált Reitter-féle kocsigyárnak.

40 A céhbiztos feladatai közé tartozott a felsőbb hatóságok rendeleteinek végrehajtatása is. A céhgyűlést csak a céhbiztos jelenlétében lehetett megtartani, akinek ezt be kellett jelenteni mind a katonai, mind a polgári közigazgatási hatóságoknak. Az iparengedélyek kiadása a város feladata volt, 1859-dg ehhez mestervizsgát kellett tenni. A mester jog elnyeréséhez előírt 6 év vándorlási idő kitöltése a városi tanács belátására volt bízva, de ebbe többnyire nem avatkozott bele. Az 1859. évi iparutasítás kiadásával a város lett egyértelműen az első fokú iparhatóság, így a céhbiztos szerepe növekedésével a céhek bizonytalan hatáskörű érdekvédelmi szervezetekké váltak. A céhek és a velük ellentétbe kerülő kontárok vitáiban a városi hatóság általában egyensúlyozó szerepet vitt, igyekezett a kézműves-testületeket fenntartani, de ugyanakkor kereteiket kitágítani. Lényegében minden kérelmezőt befogadtattak velük 1848 után — így a céhek létszáma óriásira duzzadt.

41 Az 1850-es évek elején a belépők kb. kétszeresére emelték az önálló iparűzők létszámát. Ezek bár szakképzettek voltak, de zömben kevéssé tehetősek. A teljes . 296