Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

városi tanonciskola 5 tanteremmel való bővítéséről, illetve helyreállításáról tárgyalt. Ekkor még mindig a régi tankönyveket használták.

208 Az 1946/47-^es tanévben a város területén működő általános iskolába 2577 tanulót írattak be. Az előzetes felmérések szerint, az általános iskolák bevezetésével a tanulók számának emelkedését várták, ekkor mintegy 2800—3000 tanulóval kellett számolni.

209 Az oktatáspolitika másik, hatalmas lépése az iskolák államosítása volt, amely 1948-ban ment végbe. A város művelődéstörténetében említésre méltó, hogy az államosítás nem kavarta fel a város közvéleményét. Az üggyel sem a Nemzeti Bizottság, sem pedig a város életét irányító önkormányzati testület, a képviselő-testület nem foglalkozott.

210 Azon kívül, hogy a Szt. István polgári iskola igazgatója az államosítás ellen agitált, leveleket és aláírási íveket küldött a szülőknek, az államosítás elleni tiltakozásra,

211 — nem történt említésre méltó ellenakció. Természetesen a demokratikus erők is jól megszervezték az államosítást, amelyet örömmel üdvözöltek a tömegszervezetek: a pártok, az MNDSZ, az MSZMT, az UFOSZ, a FÉKOSZ, a HONSZ, az Ipartestület, a Szakmaközi Bizottmány nagy választmány a, a VÁOSZ. Az államosítás mellett foglaltak állást az üzemek, a gyárak — a Bélésárugyárat és a Schalzmannt kivéve — és jó hangulatot teremtettek az események előkészítéséhez, véghezviteléhez. Kellő hangsúllyal foglalkozott az eseményekkel a sajtó, és témája volt a pártközi értekezleteknek is. Két nagygyűlést szerveztek június 15-ig, ahol Erdei Ferenc (NPP) és Ortutai Gyula (FKGP) is megjelent.

212 Amikor pedig az Országgyűlés 1948. június 16-án elfogadta az iskolák államosításáról szóló XXXIII. törvényt, a koalíciós pártok egyhangú előterjesztése alapján, a város felkészülten ment az események elé. Az események ilyen lefolyása azért is érdekes, mert erős volt az egyházi befolyás, hiszen a felszabadulás előtt valamennyi iskolája (egy kivételével) egyházi volt. Ez pedig a demokratikus, haladó erők összefogását példázza. Ekkor került sor a Kegyesrendi Gimnázium államosítására is, a többi iskola mellett. Az iskolák államosításával szinte egyidőben kezdődött a régi típusú,, zsákutcás iskolarendszer felszámolása. Az új társadalomnak — igényeinek megfelelően — egymásra épülő iskolákra volt szüksége: így az 1947/48-as tanévvel megszüntették a polgári iskolák és a gimnáziumok négy osztályát. Ezzel az általános iskolák nyolc osztályai a gimnáziumokhoz és a szaktechnikumokhoz nyitottak utat. A középfokú iskolák reformjára azonban csak 1950-ben került sor. A Dolgozók Általános Iskolája 1947— 1949 között mintegy 650 tanulóval működött.

213 A városi tanácsnál létrahozott oktatási osztály — az óvodáktól a gimnáziumig — az iskolák felügyeletét, irányítását látta el. Az iskolák renoválása, bővítése és új iskolák építése ettől az időszaktól kezdődött. Az 1952. évi vbülés a Köztársaság úti iskola helyzetét tárgyalta; megállapította, hogy az iskola komolyabb tatarozására van szükség, mert a tanulók elhelyezése nem kielégítő. Ugyanezt panaszolták a Báthori utcai iskoláról is, ahol a két egy emeletes épületben 14 tanterem és 1 tornaterem van. Az iskola nagyon elhanyagolt.

214 A volt ág. ev. iskola, az Ilona utcai általános iskola három épületében működött; az alsó tagozat a Hattyú u. 1. sz. alatt. Az iskolában 365 tanuló tanult. Itt három tanterem berendezése nem volt megfelelő.

215 Ebben az időben már a deákvári Petőfi Sándor általános iskola is zsúfolt volt. A felszabadulásig ez volt a város egyetlen állami iskolája: 19154эеп három tanteremímel, 60 diák befogadására épült. 1948-ban már 180 diák járt falai közé, az 1952/53-as tanévben pedig már 318 tanulója volt. A tanítás délelőtt, délután összevont osztá538