Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

A gyár termelési értéke 1967-ben 49 167 000 Ft volt. A Famutfonóipari Vállalat Finompamutfonó és Cérnagyára — a hajdani Salzman Rt. —, a Finomfonó 1946. évi 220 tonnás termelése 1968-ra 623 tonnára nőtt. 1947-ben még a hagyományos fésült pamutfonalak gyártása folyt és 173 tonna szintetikus fonalat gyártottak. 1968-ban ebből 314 tonna készült. A dolgozóik száma az 1947. évi 264-ről 1968-ra 665-re nőtt. Jelentős beruházásokkal korszerűsödött a termelés. A Gyapjúmosó és Szövőgyár váci gyáregysége 1963-ig lakástextilhez és női szövetekhez állított elő fonalakat. A nyersanyagot Új-Zélandból, Argentínából szállították. A műszálat itthon állították elő. Az 1963. évi termelés 1200 tonna volt, 80—100 millió forint értékben. Az üzem 1954-ben 90 tonna fonalat állított elő; 1968-ban tízszer ennyit. A gyár dogozóinak létszáma 470 volt. A FORTE-ban ez idő alatt került sor a jelenlegi gyártást is megháromszorozó rekonstrukcióra, ugyanis a gyár termelőberendezései a hatvanas évek elején már elmaradtak a kívánt színvonaltól. Ekkor új, egyedülálló öntőberendezés tervezésére került sor. Újdonsága a szabadon elhelyezett szárítópálya. A berendezés 5 millió forintos költséggel készült. Ez indította el a gyár rekonstrukciójának első szakaszát, amely szakasz öt évig tartott. A korábbi egytálasról kéttálasra alakították át a filmöntőt, megváltoztatták a klimatizáló berendezést, porvédőt szereltek fel, megépítették a vízmű első részét, az új kiszerelő üzemet és az új MEO-laboratóriumot. 1960 és 1965 között jelentek meg a piacokon a fluorográfiai filmek, a mikrográfiai anyagok és jelentősen javult a Fortekolor Typ 2. színespapírok minősége. A rekonstrukció második szakasza 341 600 000 Ft-ba került. Felépült all szintes emulziós üzem, az új öntő, az új TMK-műhely és az új központi hűtőtelep. Új raktárak készültek és teljesen átépítették a kazánházat: széntüzelésről olajtüzelésre álltak át. Kibővítették az irodaépületet és megvalósították az egész gyárra kiterjedő klimatizálási és porvédelmi programot, megépítették és felszerelték az új dobozüzemet és befejezték a transzformátorház építését. Új, korszerű berendezés került a laboratóriumba, a papír- és filmkiszerelő üzembe termelékenyebb gépeket vásároltak, és a baryt üzemben egy nagy teljesítményű Super Kalendert állítottak üzembe. A hétéves munka eredményét mutatja, hogy a gyár területén felépített épületek légköbmétere négyszeresére — 267%-kal — nőtt. A gyár állóeszköz-állománya közel négyszeresére emelkedett, s ezzel a FORTE kisüzemből középüzemmé nőtt. Az 1250 dolgozó 4 700 000 m

2 fotópapírt, és 700 m

2 filmet állított elő. A papír 52%-át és a film 45%-át exportálja. A KGST-országok közül a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország vásárol a legtöbbet. A gyárban 1948-ban mindössze 6 egyetemet végzett dolgozott, az 1960-as évek végén kilencvenes rendelkeztek felsőfokú képzettséggel. A dolgozók több mint 30%ának van középfokú végzettsége. Az 1968-ban kezdődő gazdaságirányítás új rendszerével a FORTE is átalakította gazdálkodási rendjét, így — hasonlóan a többi üzemhez — maga dönt az újratermelés kérdéseiben. A gyár dolgozóinak létszáma 1969-ben 1360 volt. Az 1970-es évek legfontosabb termékei a Fotópapír em. 2., a Fotofilm em. 2. Gyártmányai: kék-fehér tónusú Bromofort nagyítópapír; barna tónusú Forteno nagyítópapír; a kék-fekete tónusú Rotax nagyító papír ; zölden előhívó Verdita papír; Fortix röntgenpapír; magas érzékenységű Cardofortsupere, Cardofortnefra és regisztrálópapírok. Ezeken kívül dokumentációs és reprópapírokat, továbbá nyomdaiparban használatos papírokat és filmeket — főleg Fortezzo típusokat — készítenek. Kísérleteit a trópusállóság érdekében folytatja. A munkaverseny-mozgalmat az átmeneti visszaesés után 1959-ben szervezték újra. 1965-ben 13 brigád dolgozott a 515