Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
bályrendeleteket a képviselő-testület alkotta, gyakorlatilag azonban tényleges funkciója leszűkült az apparátus által előkészítettek és megfogalmazottak, illetve a város vezetése által beterjesztettek elfogadására. A szabályrendeletek keletkezési folyamatában döntő szerepet az egyedi szervek és a közigazgatási apparátus játszotta. A szabályrendeletek által érintett kérdések túlnyomó többsége különben csupán áttételes értelemben bírt politikai tartalommal — jellegüket elsődlegesen nem is várospolitikai, hanem városi igények alakították. Egyike volt a város legjelentősebb szabályrendeleteinek az, amely a váci városi és üzemi hivatalnokok és alkalmazottak, ezek nyugdíjasainak státusát rendezte. Módosítása 1921. decemberben besorolásokról és előléptetésekről intézkedett — későbbi átalakításait a mindenkori gazdasági és pénzügyi helyzet tette szükségessé. 285 Az építési szabályrendelet tervezetét a polgármester 1925. októberben_vitte a képviselő-testület elé és kérte annak elfogadását — egy érdekes közléssel: a polgármester felhatalmazást kért a képviselő-testület közgyűlésétől, hogy a városi tanács a szabályrendelet alkalmazásában méltányosságot tanúsíthasson. Az építészetigazgatásilag igen színvonalas jogszabály alkalmazásánál elsősorban a közcsatornák építési és fenntartási járulékait szabályozó cikkelyek miatt volt szükség a méltányosságra, amely egyben — ebben az esetben — szabad kezet adott a kérdések eldöntésében a városi tanács számára. 286 A szabályrendeletek többsége a városi bevételekről gondoskodott — mint pl. a kövezetvámról intézkedő szabályozás, amely a város egyik jelentős jövedelemforrását adta. 287 Ezek során említjük még a vágóhídi szabályrendeletet, amely az állatorvosi hússzemle díjait is rögzítette, 288 s a hirdetésekről intézkedő jogszabályt. 289 Érintették a városi bevételeket azok a szabályrendeletek is, amelyek az egyes közüzemekről intézkedtek: így a vízvezeték- és csatornázási szabályrendelet. 290 A tűzrendészeti és a városi fogyasztási adóról intézkedő szabályrendelet nem volt önállónak tekinthető jogalkotás: tartalmukat az országos rendeletek szabták meg 291 7.4. VÁROSGAZDÁLKODÁS, KÖLTSÉGVETÉS Vác városának háztartása — nagyban-egészben — az egész korszakban kiegyensúlyozottként jellemezhető, bár két tényező annak állandó kísérőjévé vált: az ingadozás és a deficit. Ez utóbbiak természetesen nem voltak helyi sajátosságok — az ország általános pénzügyi helyzetében állandóan ható tényezőkké váltak. A város gazdálkodásáról készített reprezentatív felmérésünk 292 —, amely az 1919—1932 közötti időszakot minősíti — mutatja, hogy deficit nélkül csupán lkét évet tudtak zárni, azonban a deficitek nagysága nem jelentett megoldhatatlan nehézségeket. A költségvetési hiányokat — a vármegye hozzájárulásával — a város pótadó kivetésével fedezte. A város vezetése — különösen az infláció miatt — gyakran tett olyan lépéseket, amelyek pénzügyi tranzakciók segítségével keresték a megoldásokat. A deficitek nem különösebben jelentős ingadozása ezt azonban már önmagában megkönnyítette. A város bevételei között legnagyobb tételként különben az adók és díjak, illetve a városi ingatlanokból származó jövedelem szerepelt. Meglepően kevés hasznot hoztak a város értékpapírjai és tőkekamatai, nem vált nagyobb összegekké az államsegély sem. A kiadások között a gazdasági jellegűek domináltak, de jelentős volt az állampénztárnak fizetett adószolgáltatás és a város köztartozásai után fizetett törlesztés és kamatok is. Elég alacsonynak tűnnek a város
