Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

zeteit elfogadók vagy ezekkel rokonszenvezők is, amelyek azonban jelentősebb politikai befolyással nem rendelkeztek. A Vácott működő színtársulat nem sokban járult hozzá a város szellemi arculatának formálásához: működése némely tekintetben alig lépte túl az ama­tőr színjátszás népszínműveket előadó hagyományait, bár műsorán elsősorban a kortársi magyar if odalom iparosaitól származó művek szerepeltek. 242 6.4. AZ EGYHÁZAK HELYZETE Több tekintetben is szóltunk már arról, hogy a város püspöki székhely lé­vén — a katolikus egyház jelenléte Vácott a legkülönbözőbb területeken és esz­közökkel nyilvánult meg. Befolyást gyakorolt — közvetlen és közvetett módon egyaránt — a várospolitikára, igényéi érvényesítésénél segítségül hívhatta a vá­ros igazgatását (tehette ezt pl. az egyházi adó kivetésénél és behajtásánál), in­tézményrendszere segítségével meghatározta a város iskolaügyét és jelentősen befolyásolta közművelődését. A katolikus egyház kezén levő földbirtok önma­gában is elégségesnek tűnt volna sok mezőgazdasági kérdés eldöntését illetően, amelyhez természetesen egyéb lehetőségek is járultak. Vác lakosainak több mint háromnegyedét a katolikusok tették ki: 1920-ban 76,3, 1930-ban 77,2%-át. A református és izraelita vallásúak aránya közel volt egymáshoz: 1920-ban a lakosság 9,3%-a volt a református és 10,7%-a zsidó. Ez 1930-ban így jelentkezett: 9,6% református, 9,2% izraelita. Az evangélikus val­lásúak aránya alig volt valamivel több 3%-nál. 243 A nem katolikusok intézményeinek vizsgálata természetesen csupán útjel­zőként szolgálnak a lakosság e csoportjainak Vácott játszott szerepének lemé­réséhez: a zsidóság pl., amely rendkívüli módon volt részese a fejlődő ipar ál­tal kínált és biztosított pozícióknak, hitközségét támogatta ugyan, és ragaszko­dott hozzá, de viszontszolgálatra nyilvánvalóan nem tarthatott igényt. A református egyház Vácott több mint négy évszázados múltra tekinthetett vissza: a XVI. és XVII. szóban a város vezető egyháza volt. Korszakunkban földbirtokkal szinte elhanyagolható értelemben bírt csupán, súlyát elemi isko­láival, óvodájával és aggok házával, de különösen világi presbiterei révén biz­tosította, akik a város képviselő-testületében játszottak — bár nem kiemelkedő — szerepet. 244 Az izraelita hitközség gyakorlatilag földbirtokkal nem rendelkezett ugyan, de korántsem volt szegénynek mondható. Az izraelita értelmiség — ügyvédek, orvosok — és a kereskedők adományai lehetővé tették pl. az új imaház felépí­tését, amelyet a város is támogatott a terület díjtalan átengedésével. A város aktusa természetesen nem a hitközségnek, hanem Vác jelentős adófizetőinek szólt. A hitelközség karitatív tevékenysége nem mutatott atipikus vonásokat. 245 Az ágostai evangélikus egyházközség 1836-ban alakult meg, Vácott, a pa­rókia joghatósága túlterjedt a város határán, de iskolát, tanítói és lelkészházat csak a húszas évek végén tudtak építeni — mindennemű városi támogatás nél­kül. A kis egyházközség lelkészei — mint korszakunkban pl. Sommer Gyula — aktív és pozitív szerepet játszottak a város társadalmi életében, de ezt minden politikai befolyás nélkül tették. 246 A váci római katolikus püspökség területi illetékességét és földbirtokait a békeszerződés átrajzolta és revízió alá vette ugyan, de még így is — 22 215 hold­jával — a 12. helyen maradt, a magyarországi papi vagyonrangsorban a 467

Next

/
Thumbnails
Contents