Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

vőgyár Rt. váci gyárában 360 munkás szüntette be a munkát a keresztényszocialisták kezdeményezte ötvenszázalékos béremelésért. Kétheti közös küzdelem után a vezérigazgatóság 30°/o-os béremelési ajánlatára a keresztényszocialisták a munka felvételére szólították fel a sztrájkolókat. Az eredeti követeléshez ragaszkodó szociáldemokrata szákszervezetnek sikerült megakadályozni, hogy a kereszténydemokraták sztrájktörőként munkába álljanak. A sztrájk most már a szociáldemokrata szakszervezet vezetésével újult erővel folyt tovább, újabb munkások csatlakoztak az ötvenszázalékos béremelést követelve. A több hetes munkabeszüntetés a szociáldemokraták sikerével zárult, az akkordmunkások 75, az órabéresek 50%-os béremelést kaptak.

95 Az eredményes sztrájk hatására alig egy év múltán a szakmunkások bérköveteléséhez csatlakozva 300 szövőgyári munkás tagadta meg a munkát. 1923 augusztusában a váci mozdonyvezetők és fűtők csatlakoztak az országos munkabeszüntetéshez. A legjelentősebb váci szakszervezet az építőmunkások gazdasági harca az újabb munkaalkalmak iránti kérelmekkel, majd a gazdasági válság kirobbanása idején a 40 órás munkhét és munkanélküli-segély követelésével kezdődött. A váci munkanélküliséget az is növelte, hogy a város környéki községekben élő számos szakmunkás — akik eddig Budapest, Űjpest munkahelyeire jártak — most a legközelebbi városban, Vácon próbálkoztak munkaalkalmat találni, jóval alacsonyabb bérért.

96 Az 1935. áprilisi építőipari nagygyűlés már kifejezetten a fasiszta érdekképviseleti rendszerrel fordult szembe. A béremelésért folyó nyár végi sztrájkokban a politikai kérdésként a szabad szervezetek védelme is felvetődött.

97 1935 őszén az iparügyi miniszter végre meghatározta az ács- és kőművesórabérek alsó és felső határát, s döntés születik: a heti 54 órán túl végzett munka esetén 20%-os pótórabér jár. Vácon a munkaidőt az építőiparban napi 9 és fél órában állapítják meg, s az órabér alsó-felső határa 40—60 fillér volt. A kedvezőnek tűnő bérmegállapítás ellenére Vácon 1935 decemberében építőmunkás-szervezkedés indult a kedvezőbb bérmegállapításért. Az órabérek ugyanis, bár magasabbak voltak, mint több hasonló városban, de a főváros közelségéből adódóan a megélhetés is többe került.

98 A MÉMOSZ-szakszervezet 1935 végén részletes kérdőíves felmérést készített az építőipariban dolgozók munkabér- és .megélhetési viszonyainak megismerésére. Az igen részletes felméréssel szinte egyidejűleg került sor a lakosság szociális helyzetét, a munkanélküliek számát felmérő országos jellegű politikai referátum közzétételére. 1936 januárjában Vácon a 709 munkanélküli közül 96 volt nő, 1840 eltartottjukkal a lakosság 12%-ának megélhetése nem volt biztosítva.

99 1936 elején az MSZDP nagyarányú tagtoborzó kampánya és sztrájkfelhívásai eredményeképp a munkásmozgalom fellendül. Vácon a helyi MÉMOSZcsoport a korszakban legmagasabb létszám, 100—130 építőmunkás részvételével tartotta meg 1936 márciusában közgyűlését, melyen felháborodottan tiltakoznak a hatóságok munkásellenes eljárása ellen, júniusban a váci székesegyházon dolgozók nevében különleges munkadíjat (20%-os pótdíjat) követel az építőmunkás-csoport vezetője.

100 Közel egy év múltán az ellen tiltakoznak, hogy a váci fegyházat rabokkal tataroztatják, hiszen: „...A váci építőmunkások nagy része imurika és kenyér nélkül áll és ez a tatarozási munka sokat segíthetne rajtuk... Az építőmunkások azt kérik, hogy mint szabad munkások