Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

oroszok visszavonultak, sőt Vácot is kiürítve — nyomukban a magyar huszárokkal — Váchartyánig húzódtak vissza. Rüdigen orosz tábornok a magyarok megérkezésének hírére erős lovasalakulatokat küldött Vác felé, ahová akkorra már az I. magyar hadtest (Nagy Sándor) is megérkezett és — a városon áthaladva — Pest és Gödöllő irányában foglalt állást. A délután megkezdődött orosz támadást ez a hadtest fogta fel, s az időközben megérkezett III. hadtest (Leiningen) támogatásával megtartotta állásait, elsősorban tüzérségi fölénye jóvoltából. A délutáni órákban a helyszínre érkező Rüdiger felismerte, hogy erős ellenséggel vették fel a küzdelmet, ezért a szürkület beálltával a visszavonulás mellett döntött. A magyar sereg tehát, amelyhez 15-én az esti órákban már csatlakozott a VII. ""(Pöltenberg) hadtest is, ura maradt a helyzetnek és a városnak. Paskievics herceg, az orosz seregek közelben tartózkodó főparancsnoka, a visszavonulás miatt mélyen fel volt háborodva, s már másnap meg akarta támadni Görgey haderejét, hogy döntő csapást mérjen rá. (Ne feledjük: az osztrákok és az oroszok között nagy versengés folyt. Haymau ezért sietett például a főváros megszállásával.) Az orosz hadoszlopok lassú előremozgása miatt azonban erre nem kerülhetett sor. Görgey viszont 16-án úgy döntött, hogy az előtte álló orosz sereg miatt nem Gödöllő irányában, hanem a Balassagyarmat—Losonc útvonalon — vagyis az orosz sereg háta mögött — vonul Tokajra, a Tisza felső folyásához. A VII. hadtest még aznap este, az I. hadtest pedig az éjszakai órákban kezdte meg az elvonulást észak felé. Másnap, július 17-én hajnalban az orosz lovasság felderítői ez utóbbi hadosztály visszavont előőrsei nyomán a III. hadtest, illetve a volt elővéd: Görgey Ármin oszlopa őrszemeinek oldalába és hátába kerültek, menekülésre késztetve azokat. Felfedezve a magyarok visszavonulását, a kozákok rázúdultak a városra. A harc zajára elvonuló hadtestének egy részével Leiningen visszatért, és a várostól keletre feltartóztatta az orosz lovasságot, sőt némileg vissza is szorította Sződ irányába. Ez tette lehetővé, hogy Görgey seregének utóvédje végül is kemény küzdelem, véres utcai harcok árán elvonuljon; magára hagyva az ellenség dühének kiszolgáltatott várost, amely végső elkeseredésében még a hevenyészett népfelkelést is megkísérelte szembefordítani az ellenséggel.

70 Július 15-e, a második váci csata volt a magyar sereg utolsó, sikeres ütközete 1849-ben, egyben az egyetlen számottevő fegyvertény az orosz expedíciós sereggel szemben. Vác pedig, amely 1849 januárjában kiindulópontja lett Görgey sokat vitatott felvidéki hadjáratának, most ismét fontos döntés színhelyévé vált: az új útvonalon elindulva, Görgey nem közeledett a tervezett összpontosítás helyéhez, hanem távolodott tőle. Ez az út már nem új győzelmek felé, hanem Világoshoz vezetett. JEGYZETEK • 1 Ék 1848. máj. 28. 2 Ribianszky József — Walther Imréhez. Vác, 1848. március 16. Waldapfel I. 107. 3 Pest m. lt. Közgy. jkv. 1848:1839; P. Vác közös gazd. jkv. 1848:2—4; MT 1848. márc. 20.; PD 1848. ápr. 15.; Ék 1848. máj. 28. Tragor 1908, 10—12. 4 PD 1848. ápr. 15. 5 P. Vác. gazd. jkv. 1848:52, 64; K. Vác jkv. 1848:103. 6 P. Vác közös gazd. jkv. 1848:10; K. Vác jkv. 1848:114—115; Ék 1848. máj. 7., máj. 28.; Nemzetőr (a PD melléklapja) 1848. jún. 3. Tragor 1908, 12. 283