Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

kot megszállva tartó ellenforradalmi erőket, Salgótarjántól északra pedig ellentámadásba ment át. A Vörös Hadsereg május 30-a és június 10-e között több ezer km

2-nyi területet szabadított fel. Ennek ellenére a tanácskormány számára a nemzetközi helyzet egyre kedvezőtlenebbé vált. Szovjet-Oroszország maga is szorongatott helyzetben lévén nem tudott segítséget nyújtani. A nyugat-európai győztes hatalmak tapasztalva népeik rokonszenvét a proletárforradalom iránt, egyre dühödtebben szervezkedtek a forradalom vérbe fojtására. A nemzetközi szolidaritást a legerősebb terror sem tudta megtörni. A váci Vörös Űjság így tudósít erről: „Egész Európa munkássága sztrájkba lépett, hogy megvédje a Magyar Tanácsköztársaságot. A harc a III. Internacionálé jegyében folyt le." 2.6. AUGUSZTUS 6-A: A HATALOM ÁTADÁSA :•>.-. A Tanácsiköztársaság a meg-megújuló külső támadások mellett súlyos belső nehézségekkel is küzdött. Az ország energiaforrásai a négyéves háború alatt nagyrészt kimerültek. A gyárak, üzemek nagy része az antantblokád miatt nyersanyaghiánnyal küzdött. A termelés akadozott: kihasználták ezt a gyárakban, üzemekben megbújt tőkés elemek, akik szabotázsakciókat szerveztek. Nehezítette a helyzetet, hogy a gyárakból a legöntudatosabb munkások mentek ki a frontra. A munkafegyelem bomlása nehezítette a hadsereg ellátását. A tanácskormány vezetői kénytelenek voltak országszerte kényszerszab ály okhoz folyamodni. A nyári hónapokban kritikussá vált az ország élelmiszer-ellátása is. A parasztok termékeiket elrejtették a kötelező beszolgáltatás elől. A tanácskormány vezérkarában a volt jobboldali szociáldemokraták — különösen a kritikus helyzetben — minden eszközt felhasználtak arra, hogy a tanácsköztársaságot megbuktassák. „Legyetek szilárdak!", üzente a magyar munkásoknak Lenin. A nemzetközi helyzet kedvezőtlenné válása, az élelmezési nehézségek, megbontották azt az egységet, amely a Tanácsköztársaság kikiáltásakor létrejött. A városi és falusi kispolgárok eltávolodtak a tanácsköztársaságtól. A földosztás elmaradása és a mezőgazdaság azonnali szocializálása megingatta a parasztságot. Hibás intézkedésnek bizonyult a kisipar és a kiskereskedelem államosítása, de a szesztilalom tartós fenntartása is. Az ellenforradalom erői felismerve a helyzetet, szervezkedni kezdtek. Az ellenforradalmi szervezkedés centruma Bécs, Arad és Szeged volt. A külföldre szökött tőkések és a nagybirtokos arisztokrácia Bécsben — a tőkés hatalmak támogatásával — létrehozta az antanti Bolsevista Comitét. Az itthon maradt reakció a francia megszállás alatt álló Aradon, később Szegeden alakított ellerikormányt. Vácott nyílt ellenforradalmi szervezkedésről nem tudunk. Ennék oka elsősorban abban keresendő, hogy a városban állandóan tartózkodott a Vörös Hadsereg valamelyik egysége; valamint abban, hogy az ellenforradaltet a szervezkedéshez a tanácsköztársaság váci ellenségeinek. A reakció szátet a szervezkedéshez a Tanácsköztársaság váci ellenségeinek. A reakció számára célravezetőbbnek látszott a bomlasztás és a szabotázsakciók szervezése. Krieszháber Imre, a Kötöttárugyár Rt. termelési megbízottja szabotálta a termelést, és igyekezett lezülleszteni a gyárat. A Vörös Hadseregbe is befurakodtak nem odavaló egyének, pl. John Rudolf, Jánosdeák Márton, Obermajer Jó-