Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

zsef, akik a tanácsköztársaság bukása után beléptek a Baintner-féle ellenforradalmi különítménybe. A tanácskormány bízva az antant ígéretébén, sajnálatos módon elfogadta a Clemenceau-féle jegyzéket, és kiürítette az északi területeket. Az antant azonban nem tartotta be ígéretét, a román csapatok délről nem vonultak vissza. A Tanácsköztársaság a túlerő áldozata lett. Augusztus 1-én Kun Béla a budapesti Munkátanács utolsó ülésén nem táplált illúziókat a Peidl-kormány iránt; „amelyet én ideiglenesnek, átmenetinek tekintek, a burzsoázia legaljasabb diktatúrájához, a fehérterrorhoz..." Utolsó szavai a jövőhöz szóltak: „Egy érettebb proletariátussal fogunk új harcba kezdeni."

93 Az ellenforradalmi rendszer első kormánya szakszervezeti vezetőkből állott. Ez a tény nehezítette a tisztánlátást. Sokan azt hitték, hogy a tanácskormány bukásának ellenére a hatalom a munkásság kezében marad. Napokba került, amíg ez az illúzió országszerte eloszlott, s nyilvánvalóvá vált, hogy ez a kormány csak nevében munkáskormány, lényegében a tanácskormány összes munkásvédő vívmányát felszámolta. A zavaros időkben a váci vezetők sem láttak tisztán. A Váci Űjság augusztus 6-i számában „A tények logikája" с cikkében még a következőket olvashatjuk: „Magyarország augusztus 1-én megszűnt Tanácsköztársaság lenni. Az ország ügyeinek intézését olyan kormány vette a kezébe, amelynek tagjaira a szervezett munkásság és az egész dolgozó nép bizalomteljes várakozással tekint ... Az új kormány tagjai munkások, a szocializmus régi harcosai, a szakszervezetekben kialakult, a szakszervezeti fegyelemben megedzett munkások. Az ő első feladatuk, hogy a rendet és a fegyelmet fenntartsák, az antanttal a tárgyalásokat megkezdjék, és az új helyzet felé az utat egyengessék."

94 Az illúzió hamar szertefoszlott. A szakszervezeti kormány fennállásának rövid ideje alatt felszámolta a Tanácsköztársaság legjelentősebb intézkedéseit. Megkezdték a kommunisták üldözését, feloszlatták a forradalmi törvényszéket, visszaállították a régi burzsoá bíróságokat, felszámolták a vörösőrséget. Viszszaállítoták a rendőrségeket, visszaadták a köztulajdonba vett házakat, hatályon kívül helyezték a Tanácsköztársaság lakbércsökkentő rendelkezéseit. Visszaadták a köztulajdonba vett ipari és kereskedelmi vállalatokat és a nagybirtokokat. Vácott a direktórium augusztus 6-ig működött, a szakszervezeti kormány bukása után nyilvánvalóvá vált, hogy a proletárforradalom ügye legalábbis átmenetileg elbukott. Kovacsik Mihály, a direktórium elnöke augusztus 6-án átadta a város vezetését Zádor Jánosnak, a város volt polgármesterének. Zádor János a képviselő-testület újraalakuló ülésén elismerően nyilatkozott a váci direktórium munkájáról. „A váci munkásság a négy hónap alatt példásan megőrizte nyugalmát, fegyelmezettnek bizonyult, ebben bizonyára legnagyobb része vezetőinek volt, akiket a Direktórium élére állított."

95 Zádor János elismerő szavaira a képviselő-testület ülésén jelen levő Kovacsik Mihály válaszolt: „Bele kell nyugodni a változtathatatlanba, ha a Tanácskormány otthagyja a helyét az ország érdekében, akkor mi is a Direktórium tagjai távozunk." A váci munkásság érett és komoly, meg fogja érteni az átalakítást és ismét megmutatja, hogy ismeri kötelességeit."

96 Augusztus 6-án fejeződött be az északi frontról fegyelmezetten Vácon át visszavonuló 30 000 vöröskatona lefegyverzése. Ezután az ellenforradalmi erők Vácott is biztonságban érezték magukat. A Vörös Hadsereg utolsó katonáinak 427