Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

ban csak a felét sikerült kielégíteni, közel 300 munkáscsalád került egészségesebb körülmények közé. Májusban Klein Károly a direktórium ülésén beszámolt a lakáshelyzet alakulásáról. Elmondta, „... a lakáshelyzet tűrhetetlen, naponta kell munkáscsaládokat kiköltöztetni az életveszélyes házakból. A városban a lakás szocializálási rendelet alapján a legrosszabb körülmények között élő családok helyzetét megoldották. Maradt azonban 300 olyan jogos lakásigénylő, akiknek kérelmét a lakáshiány miatt nem sikerült kielégíteni".

51 A beszámoló után a városi direktórium határozatot hozott a munkásházak mielőbbi építéséről, sajnos ennek a szép határozatnak a megvalósítására már nem kerülhetett sor. A lakóházakkal párhuzamosan államosították a szállodákat és a vendéglőket. Az Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottság a városi direktórium közreműködésével március 31-én zár alá vette a püspöki palotát és a püspökkertet. A kertet népkertté nyilvánították, és a lakosság rendelkezésére bocsátották.

52 A direktórium tagjai leltárt készítettek a palota kincseiről, s mindent megtettek, hogy megóvják ezeket a nemzeti kinccsé nyilvánított értékeket. A váci Vörös Újság április elsején felhívással fordult a váciakhoz, melyben kérte, hogy vigyázzanak a püspökpark növényzetére! A direktórium a szocializált püspöki palota hasznosítására többféle tervet dolgozott ki, munkásotthont, népkönyvtárt, vagy múzeumot szándékoztak benne nyitni. Az idő rövidsége miatt egyik terv sem valósult meg. Csupán két teremben rendeztek be szakszervezeti irodát. Köztulajdonba vették a felekezeti egyesületek vagyonát is. Április 3-án jelent meg a nagybirtok államosításáról szóló rendelet. A 100 kh-on felüli földbirtokokon termelőszövetkezetek létesültek. A termelőszövetkezetek vezetése — gyakran megfelelő szakember híján — a volt gazdatisztek kezébe került. A volt cselédekből, mezőgazdasági 'munkásokból alakult ellenőrző bizottságok működése pedig legtöbb esetben formális volt. Nem tudták ellensúlyozni a volt gazdatisztek gyakran rosszindulatú intézkedéseit. A termelőszövetkezetek azonnali létesítése hibás lépés volt. A parasztság számára nagy csalódást okozott, hogy a földet nem osztották ki.

53 Bár a gazdasági cselédek helyzete a bérek emelkedésével lényegesen javult, a kis- és középbirtokosok számára azonban változást alig hozott a forradalom. Vác gazdasági életében 1919-re az ipar jelentősebb tényező, mint a mezőgazdaság. A foglalkoztatottaknak kevesebb mint egyharmada szerzi csak a mezőgazdaságból a kenyerét. A nagybirtok állami tulajdonba vételét végrehajtották, de termelőszövetkezetek nem alakultak. A gazdálkodás a rendeletileg előírt bérek mellett folyt. Április 5-én alakult ugyan egy „Váci Kerületi Termelő-Feldolgozó és Értékesítő Szövetkezet". A szövetkezetnek 24 tagja volt, ezek főleg a kisgazdák közül kerültek ki.

54 A szövetkezet azonban nem bizonyult életképesnek, az alakuló ülés után gyakorlatilag feloszlott. A mezőgazdasági ügyek intézésére április 28-án megalakult Vácott is a Mezőgazdasági Bizottság.

55 A mezőgazdaság, s különösen a néhány holdas kisparaszti gazdaságok helyzete katasztrofális volt. A háború során az igavonó állatok többsége elpusztult. A férfiak hadba vonulása után az itthon maradt nők és öregek nem tudták a földet megfelelően megművelni. A Tanácsköztársaság vezetői világosan látták, hogy az egyik legfontosabb feladat a mezőgazdaság gyors rekonstrukciója. Egyre tragikusabbá vált a közellátás, s ez is sürgős, hathatós intézkedéseket követelt. 418