Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

IX. AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (Alföldi Vilma) • i. AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM 1.1. A VÁCI NEMZETI TANÁCS, A MUNKÁSTANÁCS, A NEMZETŐRSÉG, A NÉPTANÁCS A vér nélkül győző polgári demokratikus forradalom híre futótűzként terjedt szét az országban. A Monarchia összeomlását az ország lakosságának többsége örömmel fogadta. A forradalom országszerte ellenállás ríélkül győzött, a lakosság zöme előnyös békét, s a hosszú háború után a helyzet mielőbbi rendezését várta. Az őszirózsás forradalom hírére a váciak is lelkesen reagáltak. Október 31-én a városban tartózkodó katonaság és a város vezetősége is csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. Délelőtt egy négytagú bizottság érkezett Budapestről és felszólította a katonaságot, hogy csatlakozzon a Nemzeti Tanácshoz. A katonák sapkájukról letépték a Monarchia jelvényét, s helyette élő virágot, illetve nemzetiszínű szalagot tettek. Délután ünnepélyesen felesküdtek a Nemzeti Tanácsra.

1 Október 31-én dr. Zádor János polgármester rendkívüli városi közgyűlést hívott össze. A gyűlés egyhangúlag a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozás mellett döntött. A közgyűlés megválasztotta a váci Nemzeti Tanács 21 tagját, amely 7 polgárból, 7 munkásból és 7 katonából állt. A Nemzeti Tanács tagjai :

2 munkások: Fischer Ferenc, dr. Haraszti Ernő, Kovacsik Mihály, Majercsák Gyula, Mathiász Mihály, Petrasovits József, Schiller Ferenc; katonák: Illés Imre őrnagy, Rády József százados, Konkoly Thege Pál főhadnagy, Falus József hadnagy, Könnyű Gyula honvéd, Antal László őrmester, Springer Árpád őrmester; polgárok : dr. Preszly Elemér, Sáfár Béla, 405