Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

csak a lehetőségek kereséséig jut el. Már 1897-ben felmerült a vízvezeték építésének a gondolata, de ezt a várható magas építési költségek miatt elvetik. 1904-ben Zárka Elemér mérnök 380 000 koronás árajánlatot tett. A város számára ez az összeg is elfogadhatatlan volt. 1905-ben Varga György mérnök új ötlettel jelentkezett. A olcsónak tűnő javaslat megvalósítását megakadályozta, hogy a bakteriológiai vizsgálat a vizet szennyezettnek találta. 1910-ben végre megfelelő mennyiségű és minőségű vizet találtak a Buki-sziget felső végén. Még ebben az évben a város vezetősége Zárka Elemérnek megbízást adott a város vízvezetékének és csatornázásának megtervezésére. A csőhálózatot 31 km hoszszúra tervezték. Szándékoztak 20 közkutat is építem. A vízmű építési összköltségét 1 060 000 koronára tervezték, ami a korabeli viszonyok között elfogadhatónak tekinthető. Elkészült a csatornázási terv is, ennek összköltségét 1140 000 koronára irányozták elő. A terveket a város képviselő-testülete 1912. június 15-én elfogadta, s még ebben az évben kis módosítással a belügyminiszter is engedélyezte a terv kivitelezését. Az építkezés azonban nem indult meg, előbb pénzhiány, később a világháború kitörése miatt fektették asztalfiókban a terveket. A vízvezeték megépítésére csak 1928-ban került sor. A város a századfordulón megindult nagy rendezési munkálatok eredményeként az 1910-es évekre külső képében is megújult, kapitalista jellegűvé vált. A rendezési munkálatokra hatalmas összegű kölcsönöket vettek fel 1916-ban a tartozások részeleteinek összege majnem elérte az 50 000 koronát. A fennmaradt költségvetésekből kitűnik, hogy a városi tanács az 1880-as évek második felétől komoly anyagi áldozatokat hozott az ipartelepítés érdekében. A képviselő-testület, ha nem is egyhangúlag, de megszavazta a letelepülni kívánó gyárak részére az ingyentelket, téglát s a 13—20 évre szóló pótadómentességet. Különösen az utóbbi volt jelentős kedvezmény, hisz Vácott a pótadó renszeresen az állami adók 50%-ánál is többre rúgott. Támogatták például 1888-ban az Első Magyar Kötő-Szövőgyár Rt.-t, 1898ban Horganyhengermű Rt.-t, 1904-ben a Kobrák Cipőgyárat. Támogatta a város a pénzintézetek szerveződését is. A Váci Takarékpénztárnak ingyen „szállást" biztosított. Jelentős összegekkel támogatták a Vác—Gödöllő—Budapest helyiérdekű villamos vasút és a Duna—Ipoly-völgyi vasút építését, ezen új vonalaktól remélve a kereskedelmi forgalom fellendülését. Az 1890-es évek végén Vácott is megindult a munkásmozgalom. A polgármester teendői közé tartozott a munkásmozgalmi ügyekről informálni a főispánt. Normális körülmények között negyedévenként küldött helyzet- s hangulatjelentést. Sztrájkok, tüntetéseik esetén azonban állandó összeköttetést tartott fenn a főispánnal.

371 A rendőrkapitány teendői is megszaporodtak a munkásmozgalom megindulásával. A rendőrkapitány hatáskörébe tartozott a munkásgyűlések, tüntetések engedélyezése. Az 1905-ös kötő-szövőgyári sztrájk idején a rendőrség különösen brutális magatartást tanúsított a sztrájkolókkal szemben. 10 nappal a sztrájk kitörése után a sztrájkolok egy része felvette a munkát. A sztrájkolok és a sztrájktörők között összeütközésre került sor. Az összetűzés után Kalló Antal rendőrkapitány azonnal ostromállapotot hirdetett, s megtiltotta a csoportosulást. A „rendzavarókat" 2000 koronáig terjedő pénzbírsággal és elzárással büntette. Május 24-én a rendőrség 18 személyt előállított, s 20 letartóztatott ügyét pedig áttette a bírósághoz.

372 1912-ben, 1913-ban a munkásmozgalom Vácott is újra megélénkült. A rend-