Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

ügyesség fejlesztését szolgáló „slöjd-oktatást". Az iskolából kitelepítették a műhelyeket, és helyette a fiúk életkorához jobban alkalmazkodó formákat hozták létre: „agyag-, papír- és famunkákat, mintázást, a nyári félévben pedig ikerti munkát, gyümölcsfa-nemesítést, szőlőművelést, selyemhernyó-tenyésztést és méhészetet".

281 1896-Jban a leánytanulók részére „női ipartanfolyam" megszervezéséhez kért és kapott engedélyt az iskola. Az új tanterv alapján a „leányok az I—

V. osztályban általános kézimunka-oktatásban részesültek, a VI— VIII. osztályban pétiig mint szabónők vagy hímzőnők külön ipari képzést" kaptak.

282 1902-től a VII. és VIII. osztályos növedékeket felmentették az elméleti tantárgyak tanulása alól, „továbbképző női ipariskolát" szerveztek és teljes értékű szakmai képzettséget adtak az intézetből kilépő leánynövendékeknek.

283 A fiúk szakmai oktatását — a kézügyességet fejlesztő (slöjd) oktatás bevezetésével — 1895-ben teljesen megszüntették, és a VIII. osztály befejezése utáni időre halasztották. A szervezett oktatásban nem részesült 12—16 éves korú siketnéma fiúk és leányok ipari szakmákban való képzésére és foglalkoztatására Borbély Sándor igazgató 1910-ben a Vácon felállítandó foglalkoztató intézet tervét dolgozta ki. Kezdeményezéséhez megnyerte dr. Náray Szabó Sándor államtitkár támogatását, és a fiűfoglalkoztató intézet félépítéséhez megszerezte Nagy Sándor 120 000 koronás alapítványát.

284 A foglalkoztató intézet működési szabályzatát, ügyrendjét és az intéző bizottságát — élén Borbély Sándorral — dr. Wlassics Gyula valla's- és közoktatásügyi miniszter 1911-ben elfogadta.

285 A fiűfoglalkoztató 1912. június 1-én nyílt meg az anyaintézet épületében, Kondra Mihály vezetésével. A felvett 14 növendéket magánházaknál helyezték el. A Nagy Sándor-féle alapítvány felhasználásával az anyaintézet vasúton túli zöldséges kertjében 1913-ban felépült a siketnéma fiúk foglalkoztató intézetének épülete internátussal és műhelyekkél együtt.

286 A siketnéma leányok foglalkoztató intézete működését 1912-ben kezdte meg Watter Ferenc vezetésével.

287 A foglalkoztató részére munkatermet az anyaintézet üresen álló tanácstermének felhasználásával alakítottak ki. A leányfoglalkoztatóba felvett 27 növendéket magánházaknál helyezték el, majd 1914-től részükre intemátusként lakóházat béreltek. 1923-ban beköltöztek az anyaintézet internátusába.

288 A siketnéma gyermekek szervezett oktatását az 1880-as évek elejéig az egész országra kiterjedően a váci intézet szervezte. Az intézeti oktatók — gyakornokok, tanítók, tanárok, hitoktatók — képzésének ügye már 1848-ban az első egyetemes tanítói gyűlésen is megfogalmazódott.

289 1853-ban Kollonits Antal igazgatónak a tanítóképzés megszervezésére kidolgozott elképzelését a helytartótanács elutasította, de hasonló sorsra jutott a Zsigmondovits-féle terv is.

290 A siketnémák váci intézetében alkalmazott tanítók, hitoktatók 1869-ig főleg latin, német és magyar nyelvi ismerettel, tanítói vagy teológiai képesítéssel rendelkeztek. Az igazgatók a bécsi siketnéma-intézetben szerezték oklevelüket. A pesti tanítóképző 35 növendéke — a helytartótanács kezdeményezésére szervezett — egyéves tanfolyam elvégzése után szakképesítő vizsgát tett, és a siketnémák oktatására képesítő bizonyítványt kapott 1860. február 10-én.

291 Eötvös József miniszter 1867 áprilisában Fekete Károly váci tanárt a pesti tanítóképzőbe és Gaál Miklós intézeti hitoktatót a központi papneveldébe küldte, hogy a siketnémák oktatásáról a növendékeknek előadásókat tartsanak. A póttanfolyam igen sovány eredményt hozott. A miniszter a tanítóképzőkhöz kapcsolt tanárképzés gondolatát 1867 őszén megváltoztatta, és a váci intézetet megbízta a „tanár-gyakornokok" képzésével. Két tanítói végzettségű növendék ré383