Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

gat-Európából átvett és hazánkban meghonosított tapasztalatok alapján — lényeges, meghatározó jelentőségű korszerűsítési folyamat bontakozott ki. Még a századfordulót követő évtizedekben is Vác maradt a siketek oktatásának magyarországi bázisközpontja. A siketnémák oktatására kijelölt épület a kiegyezés utáni időben a megnövekedett igényeket már nem elégítette ki. Az iskola tartalmi munkájában bekövetkezett változás, a tanulólétszám növekedése szükségessé tette a főépület homlokzati részéhez csatlakozó épületszárnyak megépítését. A meglevő épület bővítése két ütemben valósult meg. 1874-ben felépült a főépület jobb-, és 1893ban a balszárnya.

272 A főépület a bővítés ellenére sem felelt meg a korszerűsödő oktatás igényének. A látásra alapozott tanítás tágas tantermeket, jól megvilágított helyiségeket igényelt. Az intézet fennállásának 100. évfordulójára 100 000 korona költségen felépült az új 12 tantermes iskolaépület. A tantermeken kívül díszterem, tornaterem, rajzterem, könyvtár és gazdagon felszerelt szertár is készült

273 1902-ben az új könyvtárban helyezték el az 5000 kötetes Cházár-féle gyűjteményt.

2

™ Fekete Károly igazgató (1873—1888) személyéhez kapcsolódott az intézet megújítása. A korszerűsítési folyamat első lépéseként 1873-ban bevezette az ún. „német módszert", amelynek alapja az addig alkalmazott és jelbeszédre épített tanítás helyett a hangbeszédet, az élő nyelv megtanítását tűzte ki célul. Ezzel egyidőben a német tanítási nyelv alkalmazásáról a magyarra tért át.

275 Az igazgató szorgalmazta és Trefort miniszter átmeneti jelleggel engedélyezte a képzési időnek 6-ról 8 évre való felemelését.

276 A minden tanulóra kiterjedő 8 évig tartó oktatás csak az 1896/97-es tanévtől kezdődően vált általánossá. A teljes képzési időre szolgáló tantervet az intézet tanári testülete 1892ben dolgozta ki és iktatta szervezeti szabályzatába.

277 Az 1882/83-as tanévtől kezdődően a szakrendszerű oktatásról áttértek az osztályrendszerű tanításra. Ez lehetővé tette, hogy a tanítók az általuk vezetett osztályok növendékeit végigvezessék a beszédtanulás minden szakaszán, ezzel munkájuk céltudatosabb és hatékonyabb lett. Az osztályrendszerű tanítás eredményeként megteremtődött a siketnémák társadalmi beilleszkedésének egyik fontos feltétele. Az intézetben folyó munka másik kulcskérdése — az elemi ismeretek és a beszéd megtanítása mellett — a felnőttéletre való felkészítés, a szakmai képzés rendszerének kiépítése volt. A század első felében a szakmai képzés terén tett próbálkozások sorra-rendre kudarcba fulladtak. 1869-ben „Siketnémák iparintézeti összműködő társulata" elnevezéssel egyesületet alapítottak és ipari foglalkoztató telepet létesítettek. A telepen nyomdát és könyvkötő műhelyt rendeztek be. 1888-ban szabó-, cipész-, asztalos- és esztergályosműhely felállításával megfelelő mesterek közreműködésével, bővítették a szakmai tanulás lehetőségét, elsősorban a fiúk részére.

278 A leányokat főleg az első időben varrásra és háztartási munkák végzésére tanították. 1871-ben varrógépet vásároltak és a növendékek azon gyakoroltak. A megfelelően képzett szakember hiányában a munkaoktatás kis hatékonyságú volt. 1878-tól Olgyai Júlia okleveles tanítónő vezetésével részletesen kidolgozott tanterv alapján a női kézimunka oktatása jelentős fejlődésnek indult. A horgolás, kötés, hímzés, fehér- és felsőruhavarrás mellett tanították a géppel való varrást és a szalmafonást is.

279 1892-ben szövőgépet vásároltak és a szakmai oktatást a szövéssel bővítették.

280 1895-—96-ban Roboz József igazgatósága idején megszüntették a fiúk részére addig, kialakított szakoktatási formákat, és helyette bevezették a kéz382