Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
lemondott, de a beolvasztott könyvtárrész feletti rendelkezés jogát továbbra is fenntartotta. 195 A könyvtárügyi bizottságnak a könyvtár szervezeti, ügyviteli és működési szabályzatára, valamint a könyvtárfejlesztésre vonatkozó intézkedéseit a püspök 1879. szeptember 2-án jóváhagyta, s még abban az évben a könyvtár nyilvánossági joggal megkezdte működését. 196 Az egyházmegyei papi nyugdíjintézet alapját a XVIII. században Kollonich Zsigmond püspök, Berkes András nagyprépost és Kalló Ferenc kanonok vetették meg, s egyben 3000 forint alapítványt tettek az elaggott, munkaképtelen papok nyugdíjazására. 197 Az egyházmegye szabályzata alapján 1802-től minden papi hagyatéknak 2%-át a nyugdíjintézeti alapba fizették be. Nádasdy püspök 1845-ben 2000 forint adománnyal és 1851-ben végrendeletileg további 4000 forinttal növelte az alaptőkét. 198 1858-ban Roskoványi Ágoston az egyházmegyében az alap növelésére gyűjtést rendezett és megállapította a tőke kamatai terhére rendszeressen kifizethető papi nyugdíjak és egyéb, a papok eltartásával összefüggő kiadások összegét. 199 A nyugdíjalap 1875-ben 52 880 forint tőkével rendelkezett, ami a befizetésékkel és a kamatokkal évi 5258 forinttal növekedett. Peitler József püspök 1876-ban a váci papi tanácskozáson a küldöttekkel elfogadtatta a papság „önmegadóztatásának" elvét és a nyugdíj szabályzatot. A szabályzat szerint minden pap évi készpénzjövedelmének l u /o-át fizette a nyugdíjalapba, ami 1876-ban 650 forintot tett ki. A papi nyugdíjintézet alapszabályát és az adózás elvét a Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1878-ban jóváhagyta. 200 A nyugdíjszabályzat évi 8—10 plébános vagy káplán eltartásáról intézkedett. A nyugdíjra jogosultak munkaképtelenségét a szentszéki orvos igazolta. A segélyalap felett egy 12 tagú bizottság rendelkezett, a püspök által kinevezett kanonok irányításával. A nyugdíjalapot képező tőkét évi 7%-os kamaton adták ki különböző személyeknek, s az így befolyt összegből fizették készpénzben a nyugdíjakat és egyéb eltartási költségeket. 1877-ben az intézet a befolyt kamat terhére nyugdíjakra 3854 forintot (210— 600 forint közötti összegeikben), az épület fenntartására 200 forintot, állami adóra és városi pótadóra 350 forintot fizetett ki. 201 A nyugdíjintézetet minden adóteher fizetése alól az 1880-as évek elején mentesítették. A papi alapítványi tőkét Schuster Konstantin püspök 1893-ban 10 000, 1895-ben 15 000 és 1899ben végrendeletileg további 15 000 forinttal növelte. 202 Csáky Károly 1904-ben évenként a nyugdíjalapba 1000 korona befizetését vállalta a püspöki javadalmak terhére, egyben új szabályzat kidolgozását kérte Jung János kanonoktól. Az 1907-hen életbe lépett szabályzat szerint minden nyugdíjas pap évi 1200— 1600 korona javadalmazást kapott, egyben feíemelte a papi jövedelemadót is, előbb 1,5%-ra, majd 1913-ban 2%-ra. A 2%-os hozzájárulás megállapítása után a nyugdíjak mértékét 2000—2400 koronában határozta meg. 1915-ben a nyugdíjalap már 234 000 koronát tett ki, s az eltartottak száma 10—14 között változott. 203 A nyugdíjazott papokat a XVIII. században külön e célra bérelt épületben helyezték el, de laiktak a püspöki szemináriumban és a piarista rendházban is. I. Ferenc császár 1805-ben — a II. József által feloszlatott — dominikánusok váci kolostorát adományozta a püspöknek, hogy abban megfelelő elhelyezést biztosítson a nyugdíjas papok részére. Az épületet a püspök 1813ban átengedte a papok elszállásolására. A kolostorépületet „Deficientia"'-épületnek nevezték, kormányzását a székesegyházi káptalan látta el. 204 Schuster Konstantin püspök a Deficientia-pületet 18894>en a mai formájának megfelelően átépíttette. Csáky Károly a papok által lakott intézményt 1906-ban „Borromeum "-nak nevezte el, alapítványi tőkéje erősítésére 50 000 korona név375
