Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

A szerződésben rögzített feladatok 1880—90 között bővültek, mert a szerzetesnők (apácák) előbb átvették az elemi leány- és felső elemi, majd a polgári leányiskola vezetését is.

185 A Vácra települt apácák eltartására a püspök adott: „a szegényházi tőke kamatából évi 1200 forintot, a Kollonich-alapítványból 200 forintot, az uradalmi pénztárból készpénzben 210 forintot, élelmezésre 8 kila búzát, 28 kila rozst, 6 akó bort, 1 hízott sertést, 2 süldőt, 500 fej káposztát, 300 db fehérrépát..." A szegényházi eltartottak étkezését is szabályozták, miszerint: „reggelire levest, vagy kávét, ebédre levest és főzeléket (hetenként háromszor húst), vacsorára levest és kenyeret, vasárnap kevés bort" is kaptak. Az uradalom fűtésre adott évi 18 öl fát és a „kisdedóvó" fenntartásához 200 forinttal járult hozzá.

186 A rend vállalta a szegényházi gondozottak eltartását, az óvoda fenntartását, fizette az orvost, a gyógyszert, gondoskodott az elhunytak eltemetéséről, fizette a segédszemélyzetet.

187 A szegényház ápolási szabályzata 12 személy eltartásáról intézkedett. Az apácákat előbb a szegényház gondnoki lakásában helyezték el, majd 1893-ban beköltöztek a Szent Miklós téri leányiskola épületében részükre kialakított helyiségekbe.

188 A tanítói feladatokat ellátó szerzetesnők 1906-ban beköltöztek a polgári leányiskola épületében kialakított zárdába. 1912-ben a zárda mellett felépült a 20 gondozott elhelyezésére alkalmas szegényház is. Az épületegyütteshez Csáky Károly püspök 1913-ban a rend számára „örökimádás-kápolnát" építtetett. A kápolna reneszánsz stílusú, alatta román stílusú kripta épült. Az iskola, apácazárda, szegényház és kápolna építési költsége öszszesen 650 000 koronát tett ki.

189 A további szerzetesrendek Vácra telepítése a két világháború között folytatódott.

190 Az évszázadok során részben az egyes püspökök ajándékozásából, de főként a káptalani kanonokok és más egyházi személyek hagyatékából jelentős számú könyv gyűlt össze Vácon. A könyveket megfelelő, arra alkalmas könyvtárépület hiányában különböző egyházi intézményekben és a püspöki lak helyiségeiben tárolták feldolgozatlanul. A Váci Egyházmegyei Könyvtár (eredeti nevén: „Váczi Püspökegyházmegyei Könyvtár") 1878-ban jött létre Peitler József püspök szorgalmazására a püspöki magánkönyvtár, a káptalani és papnevelő intézeti könyvtárak egyesítésével.

191 A könyvtárépület a mai helyén és formájában 1875-ben készült el.

192 Az épületet a püspök emeltette 40 000 forint költséggel, és az épület telkének árát, 1500 forintot a káptalan fizette a kezelésében levő könyvtáralapítvány terhére. 1875. január 5-én Peitler József elnökletével tanácskozást tartottak. Az alapítók határoztak a könyvtárak egyesítéséről, az állomány elhelyezéséről, a könyvtárosok személyéről és javadalmáról. A püspök Tanács János kanonok-plébánost főkönyvtárosnak, Csávolyszky József szentszéki jegyzőt könyvtárosnak nevezte ki. A könyvtárosok díjazásául a püspök évi 400 forintot ajánlott meg, s ehhez a káptalan a könyvtáralapítvány kamataiból 100 forintot adott. A püspök bizottságot nevezett ki a könyvtárak áttelepítésének, berendezésének és feldolgozásának intézésére.

193 A könyvgyűjtemények egyesítése során a könyvtárépület földszintjén helyezték el (káptalani és szemináriumi könyvtárak anyagából származó) teológiai, polgári, jogi, politikai és orvostudományi műveket, az emeleti helyiségekben — külön kezelve — a püspökök hagyatékát és a Gasparik-gyűjteményt.

194 A püspök 1878. január 6-án kiadott adományozó levelében (donationalis levél) az épületet és a teljes püspöki könyvgyűjteményt örökös jogon a váci püspökmegyének ajándékozta. A váci káptalan engedményezési (cessionalis) levelében 1878. január 13-án a kanonokelődöktől hitbizományban őrzött könyvekről 374