Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

10—20 év között: ' 17 21—30 év között: 36 31—40 év között: 29 40 év fölött: • 154 ÖSSZESEN: 427 A csecsemő- és kisgyermek-halandóság változatlanul vezetett. A halottaknak 27,6%-a még ekkor is 1 éven, s majdnem fele 44,7%-a 10 éven aluli. Némi javulás tapasztalható, hisz 20 évvel korábban csak az 5 éven alul elhaltak száma elérte a 46,55%-ot. Pontos adatunk van a tbc áldozatairól 1901-ből: 112-en haltak meg e betegségben, azaz az összes halottak 26,2%-a.

164 Országosan évente átlag 70 000 ember halt meg tbc-ben, azaz az összes halottak 15%-a. A gyáripar kialakulása fokozta a rosszultápláltságot, a zsúfoltságot. Az üzemek a legminimálisabb egészségvédelmi szabályokat sem tartották be, s ily módon további tömeges üzemi betegségeket váltottak ki. A népesség alakulására Vácott nem gyakorolt döntő hatást a századforduló után meginduló kivándorlási hullám. Szórványosan előfordult, de tömeges méreteket sohasem öltött. Korszakunkban legtöbben 1903-ban hagyták el szülőföldjüket, a Váci Hírlap arról ad hírt, hogy kb. 200 ember készül kivándorolni az Újvilágba.

165 Ennek kézenfekvő magyarázata az iparosodással kialakult helyi munkalehetőség, ami, ha szűkösen is, de biztosította a megélhetést. Az I. világháború kitörése természetszerűleg csökkentette a népesedés ütemét. Csökkent a születéseik száma, ami a férfiak hadba vonulásának természetes következménye, s csökkent a népesség háborús vérveszteségeik következtében is. Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye aránylag kedvező helyzetben volt, háborús vérvesztesége az országos átlag alatt maradt.

166 Vácott az előző évtizedek szaporodási üteme a következőképpen alakult. 1881—1891-ig 9,47%, 1891--1900-ig 16,4%, 1900—1910-ig 12,7%, 1910—1920-ig 2,3%. Az 1920-ra kialakult demográfiai hullámvölgy a világháború veszteségeiből ered. Vác lakossága a háborús évtizedben 443 fővel szaporodott. 1500— 1600-ra tehető a háborúban elhunytak, sebesültek, fogságba esettek és eltűntek száma. A vérveszteség befolyásolta Vác népességének alakulását, s számtalan családfenntartóját elvesztett család sorsát tette kilátástalanná. Vác lakosságának nemzetiségi összetételét vizsgálva 'azt tapasztaljuk, hogy az 1880^as években a lakosság zöme — 84,5%-a — magát magyar anyanyelvűnek tartotta. A német, tót, oláh, szerb-horvát lakosság 10,8%^ot tett ki, s külön kategóriába sorolták nemzetiségre való hovatartozás nélkül a siketeket, akik az összlakosság 4,7%-át tették ki. A népesség anyanyelv szerinti megoszlása 1881-ben

i67 ossz. nép magyar német tót oláh szerb-horvát egyéb külföldi beszélni nem tud 13199 100% 11136 84,28% 740 ' 417 66 89 10,8% 11 108 632 (siket) 4,7% 371