Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
lágosan látta, hogy a népesség alakulásának ezen mutatói kóros állapotot tükröznek, „az alacsony születési arány, a házasulások kevesbülése a köznyomor emelkedésével közvetlen viszonyban állnak". 161 1873—1881 között a szaporodás üteme javuló tendenciát mutat, 8 év alatt a népesség 304 fővel, azaz az össznépesség 2,3%-kal szaporodott. A népesség nagyobb ütemű szaporodása Vácott is az 1880-^as évek második felében indult el. 1881—«1891 között a népesség 9,47%-kal, 1891—1900-ig 16,4%^kal, 1900— 1910 között 12,7%чка1 nőtt. 1873 és 1910 között tehát Vác népessége 46,9%kal növekedett. Ez a szaporulat fölötte van az erre az időre eső országos 34,6 százaléknak, de mélyen alatta van a vidéki városok 92,5%-os szaporodási arányának. Ez a hosszú távon is kedvezőtlennek mondható demográfiai kép érthetőbbé válik, ha részletesebben megvizsgáljuk a közbeeső évek halálozási statisztikáját. Például 1881-ben meghalt 552 fő. Az elhunytak kor szerinti megoszlása iG2 5 éven aluli 5—14 éves 1525354555-25 éves -35 éves -45 éves -55 éves -65 éves 257 46,55% 34 6,16% 37 6,71% 30 5,43% 38 6,75% 38 6,75% 40 7,24% 78 14,14% 552 99,73% 65-ön felül ÖSSZESEN (A hiányzó 0,27% az ezredszázalékokban keresendő.) Az 1881-es év halálozási statisztikájából egyértelműen kiderül, hogy a legnagyobb problémát a nagyon magas csecsemő- és kisgyermek-halálozás okozta. A váci sajtó különösen nyáron rendszeresen cikkez a gyermekeket, csecsemőket megtizedelő hurutos hasmenésről, tüdőlo'bról, fülbajról, torokgyíkról. A rendkívül magas csecsemőhalandóság magyarázata a nyomorból eredő roszszultápláltság, s a nyomasztó szociális, egészségügyi körülményekből fakadó gondozatlanság. A nyomasztó körülmények az átlagéletkort is megrövidítették. Jellemző, hogy 1881-ben a halottaknak csak 21,37%ча 55 éven felüli, s közel 60%-a 25 éven aluli, összesített statisztikánk ebből az időből a halálnemeket illetően nincs; de a városban uralkodó egészségügyi, szociális viszonyokat ismerve, s a korabeli sajtó szétszórt megjegyzéseire támaszkodva egyértelműen állíthatjuk, hogy a gyermekbetegségek után a legfőbb halálnem az ifjúságot tizedelő tüdővész volt. A halálozási statisztikában a századforduló táján bekövetkezett kapitalizálódás hozott némi javulást. 1901-ben meghalt összesen 427 fő: 180 nő és 247 férfi. 163 1 éven alul: 1—2 év között: 2—10 év között: 10 éven alul összesen: Ebből:
