Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

lap cikkírója felháborodva közölte, hogy a sztrájkról beszámoló cikket a cen­zor biztonsági okokból törölte. Az 1918. január 20-i országos sztrájk váci eseményeiről a Népszava 1918. január 27-i számában olvashatunk tudósítást. „A váci szervezett munkásság vasárnap délelőtt impozáns módon mutatta meg lelkes csatlakozását a politikai tömegsztrájkhoz. Ezúttal már a második népgyűlést tartotta szombat reggel óta a sztrájkoló munkásság. A párthelyiség kicsinek bizonyult az egybegyűlt tömeg befogadására, ezért két helyen kellett beszédet intézni a munkásság­hoz ... A népgyűlés egyik előadója egy újpesti elvtárs volt, aki egyórás beszé­dében ismertette a munkásság mozgalmának: célját, és a zajos helyeslésektől több ízben megszakított beszéde végén előterjesztette a határozati javaslatot, amelyet a tömeg egyhangú lelkesedéssel fogadott el... A népgyűlés után a sztrájkoló tömeg a legnagyobb rendben oszlott szét... A munkásnép hétfőn szintén gyűlést tartott, de most már olyan nagy számban gyűltek egybe, hogy ki kellett vonulni a vásártérre, és ott tartották meg a népgyűlést. 151 Az ország­ben erősödött a Monarchia-ellenes hangulat. Egyre többen hangoztatták, hogy ez a háború számukra idegen osztrák-német érdekekért folyik, s Magyarország vállalása a háborús terhekből aránytalanul nagy. A váci sajtó érdekes adatokat közölt a háborús kiadásokról. A cikk leírja, hogy Magyarország a Monarchia éléstára. Ennek ellenére itt a legnagyobb a nyomor, sem Ausztria, sem Német­ország lakói nem éheztek annyit, mint a magyarok. Magyarország évente 1 mil­lió 825 ezer q húst, 4500 q zsírt, 180 000 q lisztet, 5 millió 500 ezer q kenyeret, 3 millió 500 ezer q főzeléket szolgáltat Ausztria rendelkezésére. Magyarország élelmezi Bosznia-Hercegovinát és a román fronton levő német hadsereget. Auszt­ria polgári lakosságának élelmezéséhez havonként 600 szarvasmarhát, 12 ezer sertést és §0 és fél vagon szalonnát és kolbászárut szállítunk. 152 Az elégedetlenség a fronton óriási volt. A katonaszökevények a statárium ellenére is ellepték az országot. Nagy hatást gyakoroltak a Szovjet-Oroszor­szágból hazatérő, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméivel megismer­kedett hadifoglyok. A hatóságok mindent megtettek elszigetelésükre, hogy meg­akadályozák a forradalmi tanok hirdetését. A hazatérők nagy részét őrizetbe vették, más részét pedig megfigyelés alatt tartották. A Monarchia összeomlása elkerülhetetlenné vált. Szeptember végén Bul­gária, október közepén Törökország tette le a fegyvert. IV. Károly, Ausztria szövetségi állammá nyilvánításával akarta menteni a menthetőt. A monarchia darabokra hullását azonban már nem lehetett elkerülni. Októberben a Parla­mentben Tisza István is elismerte, hogy a háborút elveszítették. 1818 őszén Magyarországon mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy valami változás­nak kell következnie. A tőkések a liberális Károlyitól azt várták, hogy az an­tanttal való jó kapcsolatai révén aránylag előnyös békét köt, s kis változtatá­sokkal átmenthetik hatalmukat. A néptömegek radikális politikai, gazdasági változásokat reméltek. 1918. október 25-én a szociáldemokraták, a radikálisok, a Függetlenségi és a Negyvennyolcas Párt baloldali töredéke létrehozta a Nemzeti Tanácsot. A Nemzeti Tanács élére gr. Károlyi Mihály került. A következő napokban a rendőrség, a tisztikar, a hivatalok vezetői sorra felesküdtek a Nemzeti Ta­nácsra. A polgári demokratikus forradalom győzelmével, október 31-én a ma­gyar történelem egy fejezete, a dualizmus kora lezárult. 368

Next

/
Thumbnails
Contents