Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

Vácon 1917. október 7-én délután 4 órakor 200—250 munkás részvételével értekezletet tartottak. Az értekezlet elnöke Kapusi Mihály, szónoka Weisz Károly volt. Weisz в háború előzményeit, s az országban okozott kárait ismertette. Elmondta : „ ... Ha a munkásság elég erős arra, hogy a Tisza-kormányt a háború előidézőjét elsöpörje, akkor elég erős arra is, hogy az ilyen intézményeket (igazságtalanul működő közélelmezési bizottság) nemcsak Vácon, de az ország egész területén megfojtsa, s helyébe olyan vezetőséget állítson, akik törődnek a nép közellátásával."

146 A tanácskozás kérte, hogy a közélelmezési bizottságot 4 taggal bővítsék ki. A megválasztott új tagok: Korábel József, Kovacsik Mihály, Mathisz Mihály, Petrasovits József lettek, akik később a Tanácsköztársaság idején vezető szerepet töltöttek be. 1917—1918 telén az éhínség és hideg esetén, a fagyhalál reális veszéllyé vált. A város sem szenet, sem fát nem kapott, de eltűnt a piacról minden. 1917 augusztusában új lap, a Váci Űjság jelent meg a városban. Ez volt az első valóban haladó szellemű lap. A lap maga köré tömörítette a legvilágosabban látó demokrata írókat, újságírókat, akik nyíltan szembefordultak a háborúval, s a demokratikus átalakulást sürgették. A lapban olvashatjuk: „...a munkásosztályt, a kisembert megkérdezése nélkül vitték a frontra, ... mialatt a családja idehaza nyomorog".

147 A Váci Űjság jelentős szerepet játszott az 1918—19-es váci események szellemi előkészítésében. Ez a lap 1919 márciusától Váci Vörös Újságként szerepelt, s a Tanácsköztársaság legfontosabb sajtóorgánuma volt. Az éhező országban az árván maradt gyermekeket valóban az éhhalál fenyegette. Védelmükre Vácon Kovacsik Mihály (a Tanácsköztársaság idején a direktórium elnöke) vezetésével 1917 decemberében megalakították a Gyermekbarát Egyesület váci fiókját.

148 Az egyesület rendkívül neház időkben is megpróbálta élelmiszerrel, ruhával segélyezni a kis árvákat. Szórakoztatásukra verses mesedélutánokat szerveztek. 1917-ben a háború elleni tiltakozás már nyílt. Május l-re az SZDP vezetősége általános munkaszünetet hirdetett. Ez a munkaszünet demonstráció volt a háború s a kormány ellen. 1917. május l^ét a váci munkásság jelentős része is munkaszünettel ünnepelte. A kormány tiltó rendelkezéseit kijátszva csoportokban, vendéglőkben tartottak tiltakozó gyűléseket. 1918 januárjában az egész Monarchiában háborúellenes tüntetések, sztrájkok zajlottak le. Január 13-án, 17-én, 18-án, 20-án tiltakozó gyűléseket, sztrájkokat tartottak. A január 20-i sztrájk országos méretű lett. Bár a kormány előzőleg mindent megtett, hogy a sztrájkokat Budapestre lokalizálják. Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye főispánja a készülő sztrájkkal kapcsolatosan szigorú utasításokat adott. Felhívta a polgármesterek és a főszolgabírók figyelmét arra, hogy a budapesti szociáldemokrata vezetők a vidékiéket is igyekeznek bevonni a sztrájkba. A főispáni utasítás szerint az „ily agitátorok működéseiben, ha kell, karhatalommal és kímélet nélkül már kezdetben megakadályoztassanak, s szükség esetén az agitátorok őrizetbe veendők... Minden felmerült esetről azonnal jelentés teendő".

149 A békét követelő sztrájkot semmilyen terrorisztikus eszközzel nem sikerült megakadályozni. 1918. január 20-i dátummal a váci rendőrkapitány a következő jelentést küldte a főispáni hivatalnak: „Jelentem, hogy az itteni szervezett munkások szintén sztrájkba léptek, a csendet még nem zavarták meg. A lakosság megnyugtatására óvintézkedésből a szükséges rendőrök hiánya miatt járőri szolgálatra az állomás parancsnokságától honvédeket kértem és kaptam."

150 A sztrájkban a váci munkásság jelentős része részt vett. A liberális Váczá Hír367