Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

relni. Bevezették a háborús munkakötelezettséget, s megtiltották a munkahelyváltoztatását. A katonai fegyelem sem tudta megakadályozni a hadiüzemekben a munkásság elégedetlenségét. 1915-ben olvashatjuk a vasasszakszervezet vezetőségi üléséneik jegyzőkönyvében: „... A legtöbb gyárban a 'katonai védelmet a munkások ellen használják fel. Ezekben a gyárakban a katonai védelem elrendelése óta a munkásokat keresetükben és egyéb jogaikban súlyosan megkárosították. Amidőn a munkások ez ellen felszólaltak, akikor a felszólalókat lecsukatták és egyéb módon büntették."

141 1917-ben a militarizált vállalatok és ipartelepek száma 615, 1918-ban pedig elérte a 900-at.

142 A katonák a fronton, az éhező nők, gyermekek itthon elégedetlenkedtek. Az amúgy is gyakran éhező országban már a háború első éveiben óriási volt az árdrágítás. A piacról eltűntek az alapvető élelmiszerek: a hús, a liszt, a cukor és a zsír. Télen az éhséget még a hideg is súlyosbította. A tüzelőhiány szintén országos probléma volt. Vácon pl. 1915 januárjában egy 15 főből álló mindenre elszánt gyermekcsoport ellopott egy vagon szenet, zsákokba, kosaraikba pakolva vittek haza didergő családjuknak.

143 A kormány, hogy a közellátás gondjain enyhítsen, jegyrendszert vezetett be. A háború okozta éhség, nyomor elsősorban az anyákat forradalmasította. Vácon 1915. május 2-án a városházán lisztutalványért összegyűlt asszonyok betörték az utalványt osztó hivatalnok ajtaját, széttörték a berendezést. A Váczi Hírlap a tömegben elhangzott kiáltásokat idézi: „Három nap óta nem ettek a gyermekeim kenyeret, most is éheznek." Í915-ben a váci sajtó már nyíltan írt a nyomorról. „Mi lesz" című cikkében a következőket olvashatjuk: „...hogy óriási nyomorúság van, ezt tudjuk, de arra vagyunk kíváncsiak, hogy cmi lesz? Mert mégis csak hallatlan állapot, h°gy egy termelő ország kellős közepén drága pénzen csak 1 kg lisztet kapjon az ember, a hús méregdrága, a zsírnak dupla patika ára van, a piacon még a tejjel is zsarolják a fogyasztót, mert 40—50 fillért kérnek 1 liter tejért."

144 Már a háború első éveiben a kenyér ára 65%4cal, a fehér sütemény ára 150%kal emelkedett. 1 kg hús 90 fillérbe került. 1915-ben megkezdődött a rekvirálás. Rekvirálták a búzát, a kukoricát, a burgonyát. A termelők igyekeztek terményeiket elrejteni, s a feketepiacon értékesíteni. 1916-ban Vácról is eltűnt a tiszta búzából készült kenyér. A kenyérhez 40% árpalisztet és 30% zablisztet kevertek. Novemberber csökkentették a lisztfejadagokat. Az eredeti lisztfejadag havonta 7,2 kg volt, ezt az adagot 5 kg-ra szállították le. A világháború 1917-re egyre jobban kimerítette az ország erőforrásait. A Monarchia vesztesége 1917 elejéig 700 000 halott, 1,3 millió fogoly, s 1 millió rokkant. Az elkeseredés, a veszteségekkel egyenes arányban nőtt, a kormányzat erőszakos kapkodása pedig fokozódott. Az 1914. 4. te. 5., az 1915. 13. te. 2. és az 1916. 50. te. 7. és 8. §-a eltörölte a korhatár szerinti korlátozást, s elrendelte, hogy minden munkaképes egyént vezényeljenek ki a frontra. A földművelésügyi miniszter rendelete értelmében pedig az őszi és tavaszi munkák elvégzésére kirendelték az összes felmentett gazdákat, nőket és gyermekeket. 1917-ben bevezették a termésbejelentési kötelezettséget. A zár alá vétel kiterjedt mindazokra, a terményekre, amelyéket az 1917. évi termésből haszonbér, munkabér, aratórész, cséplőrész, konvenció vagy bármilyen más szolgáltatás fejében osztottak.

145 1917-re a több éve nélkülöző országban izzóvá vált a hangulat. A kilátástalan háború elleni tiltakozás most már országos méreteket öltött. A megtévesztettek szeme kinyílt. Mindenki előtt világossá vált a háború imperialista jellege, s a győzelemben egyre kevesebben hittek. 366