Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

csak Budapesten és a törvényhatósági városokban engedélyezett. Ez a reakciós javaslat érthető módon országos viharokat kavart. 1913-ban a belügyminiszter távirati jelentést kért a főispánoktól, hogy „mely városokban, vagy ipari vállalattal bíró községekben készülnek a munkások sztrájkra, s válik szükségessé a csendőrségi állomány megerősítése?"

136 Pest megye főispánja választáviratában Cegléden, Félegyházán és Vácon kérte a csendőrségi állomány megerősítését.

137 Vácon 1913. február 16-án tartottak a Kúrián nagyszabású tiltakozó gyűlést több ezer munkás részvételével. A gyűlés elnöke Werner Béla, szónoka pedig az SZDP budapesti küldötte, Póts Ernő volt. Az egybegyűltek határozatban tiltakoznak a Lukács-féle választójogi törvényjavaslat ellen.

138 Az SZDP a törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásának napjára országos sztrájkot hirdetett. Kalló Antal váci rendőrkapitány a sztrájk megakadályozására szigorú rendszabályokat helyezett kilátásba ,a közcsend és a rend megszegőivel szemben".

139 Az SZDP vezetősége által elhalasztott sztrájk Vácott is nagy csalódást okozott. Az SZDP helyi vezetői által tervezett gyűlést, amelyen a sztrájk elmaradásának okát szándékozták megmagyarázni, Kalló rendőrkapitány nem engedélyezte.

140 b) Az I. világháborútól a forradalomig Erősödtek az agrárszocialista mozgalmak is. Az aratási szerződéseket megszegőkkel szemben drákói szigort alkalmaztak. A földművelésügyi miniszter az 1898:2. tc.-re hivatkozva felszólította a törvényhatóságok képviselőit, hogy a sztr áj kólókkal ne bocsátkozzanak tárgyalásba, hanem büntetőeljárást indítsanak ellenük. A törvény szigorú alkalmazása sem tudta megakadályozni az aratósztrájkokat. Az ipari munkásságnál is rosszabb körülmények között élő agrárproletárok a létminimumért küzdöttek. 1913 áprilisában Marx János váci földbirtokos birtokán is sztrájkba léptek a mezőgazdasági munkások. A sztrájkolok béremelést és a természetbeni juttatások növelését követelték. A sztrájk nagyon csekély eredménnyel végződött. Az első világháború kitörése még tovább nehezítette az amúgy is nehéz körülményeik között élő munkásnép helyzetét. A nacionalista demagógia a háború kitörése után rövid ideig mindenkit — az SZDP vezetőit is — megtévesztette, csak nagyon kevesen látták kezdettől fogva a háború imperialista jellegét. Az SZDP vezetői a „válságos időkre való tekintettel" a 'munkásságot a kormány támogatására szólították fel. A háború kitörésekor csak Magyarországon több mint 1,5 millió embert mozgósítottak: 21—42 éveseket. Később a mozgósítást kiterjesztették a 18—50 éves korosztályra is. Az ország már az első háborús év végére közel 1 millió embert vesztett halottakban, sebesültekben, foglyokban. A háborús kudarcok, a nagy vérveszteségeik, a győzelem kilátástalansága egyre több ember szemét nyitotta fel. A kormány szükségintézkedéseket léptetett életbe. Országszerte a jelentősebb üzemeket hadiüzemmé nyilvánították. Vác két legnagyobb üzeme a Horganyhengermű Rt., és a Magyar Kötő- és Szövőgyár Rt. is hadiüzem lett. A hadiüzemben un. népfölkelő munkásosztagokat szerveztek. A gyárak élére katonai parancsnokokat állítottak, s katonai fegyelmet vezettek be. Az alacsony bérek és a túlórák ellen tiltakozókat behívóval és fogdával igyekeztek lesze365