Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

Äz 1910-es évektől az egész Monarchiában érezhető a háborúra való készülődés. Országos tiltakozási hullámot váltott ki a véderő ja vaslat. A javaslat értelmében lényegesen növelték a közös hadsereg létszámát, azaz a magyar bakák 3

Д részét osztrák parancsnokok irányították. Az SZDP a véderő] avaslat elleni tiltakozó akciókat összekapcsolta az általános és titkos választójog követelésével. A Népszava cikkeiben leleplezi a kormány militarista politikáját, s harcba szólít ellene. Megállapítja, hogy míg a magyar állam évenként 542 millió lió koronát fordít fegyverkezésre, addig csak 16 milliót az állami népoktatásra és 1,2 milliót munkásbiztosításra, s közegészségügyre mindössze 25 millió koronát. „... Most itt van az ideje, hogy a nép talpraálljon, harcba induljon azok ellen a terhek ellen, amelyek megrontással fenyegetik, s azért a jogért, amely nélkül Magyarország továbbra is a katonai és a földesúri önkény országa marad. Két jelszóval indulunk neki ennek a harcnak: Le a militarizmussal! Éljen az általános, egyenlő és titkos választójog!"

129 A belügyminiszter 1912. július 12-i „Valamennyi Főispánnak" címzett leiratában felszólítja a főispánokat, hogy „nem engedélyezhető olyan népgyűlés, amely vitatni kívánja a véderő törvényt és a királyság létjogosultságát. Ha valamely gyűlésen ilyen irányú felszólalás hangozna el, akkor a gyűlést azonnal fel kell oszlatni".

130 Az uralkodó osztály aggodalma nem volt alaptalan. Az 1907 után bekövetkező forradalmi apályt 1912 májusában élénk fellendülés váltotta fel. 1912. május 23-án következett be az addigi munkásmozgalom csúcsa, a Vérvörös Csütörtök. 1912 elején országszerte nagyarányú sztrájkmozgalom indult. A sztrájkolok béremelést és 57 órás munkahetet követeltek. A bérkövetelési mozgalom Pest megyére is kiterjedt. Újpest, Cegléd, Vác gyárainak munkásai is bekapcsolódtak az országos mozgalomba. Indokolta a sztrájkhullámot a nagyarányú áremelkedés, hiszen 1900—1913 között 35—40 százalékkal emelkedett az iparcikkek ára.

131 A munkásság forradalmi hangulata 1912 tavaszán csúcspontjára ért. A harckészséget a hazai viszonyok és a szociáldemokrata sajtó az európai forradalmi mozgalmakról közölt cikkei táplálták. „Európa-szerte szaporodtak a sztrájkok, a politikai tüntetések, a háborúellenes megmozdulások. Oroszországból is ösztönző hírek érkeztek. Az 1912 áprilisi lénai sortűz új forradalmi időszak kezdetét jelentette."

132 Május 23-án 100 000-es tömeg tiltakozott a véderőjavaslat ellen és az általános és titkos választójogot követelte. Az SZDP felhívására a váci munkásság is tüntetett, s népgyűlésen követelte a szociáldemokraták követeléseinek teljesítését. A gyűlésről a váci sajtó „Szocialista gyűlés burzsoákkal" címmel számolt be: ...Pünkösd hétfőjére a szocialisták gyűlést hirdettek meg, amit a rendőrkapitány engedélyezett is ... nagy volt a rendőri készültség, kb. 2000 munkás jelent meg a gyűlésen. A gyűlés napirendjén: az általános és titkos választójog és a vasúti jegyek drágulása szerepelt.

133 A gyűlésen Werner Béla ismertette a szociáldemokraták programját. Az 1910-es évektől a kormány már csak a legdrasztiikusabb erőszaktól remélte, hogy a helyzet ura maradhat. Az elkeseredést még tovább fokozta a katonai behívások szaporodása.

134 Belügyminiszteri rendelet tiltotta meg a köztársasági eszmével foglalkozó népgyűlések megtartását.

135 A Lukács-kormány 1912 decemberében választójogi törvényjavaslatot dolgozott ki. A javaslat szinte feudális ízű volt. A választásra jogosultak számát az eddigi 1,2 millióról összesen 1,9 millióra kívánta emelni. Titkos szavazást 364