Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
maradt szövegéből ismert működést fejtett ki. A váci káptalan előtt birtokeladási, birtokba iktatási, jogügyletek írásba foglalása történt. Egy ügy kapcsán 1536. november 4-én Budán ítélet született arra, hogy Szilassy Ferencnek Balogy Demeter Vác német részében (in praedicta civitate theuthonicali Waciensis) levő házát adja vissza. Ez az ítélet világosan megmutatja, hogy a német városrészben már magyarok éltek. János király a kilencéves üresedés után 1537-ben a váci püspökségbe Brodarics Istvánt, legodaadóbb hívét és diplomatáját állította. Brodarics István püspök a váci püspökvár megerősítését rendelte el, miközben szinte állandóan úton volt. János király megbízásából, az 1537. évi körmöcbányai tárgyalásokon, Ferdinánd királlyal kötendő megállapodás érdekében urát képviselte. A tárgyalások folytatásának helyéül Vác mellett döntöttek, s az előzetes tárgyalások lezárásaként Wese János lundi érsek (Ferdinánd király követe) kíséretével 1537. július 31-én Vácra érkezett, ahol a két király közötti vitás kérdéseket lezáró megállapodás megszületett. Ez a váci megállapodás az 1538. évi váradi béke alapjává lett, mely ismét kétéves békeállapotot eredményezett. Brodarics István püspök a váci püspökvárban a fogadáson és diplomáciai tárgyaláson kívül 1539 nyaráig, a haláláig, nagyszabású munkálatokat is végeztetett. Halála után, 1539 júniusától a váci püspökségben ismét kilencéves üresedés állt be. 1540. július 21-én János király hirtelen meghalt, így a váradi béke végrehajtása ürügyén Ferdinánd király 1540 októberében Fels Lénárd tábornagyot csapatai élén Budára küldte. Fels Lénárd csapatai útközben Vácot is megszállták, mivel Pesthy Ferenc váci várnagy embereivel elmenekült. Erről Istvánffy Miklós történetíró leírásában részletesen beszámol: „...Fels és a németek jónak látták először ezt elfoglalni (Nagymaros!), hogy így minden hajórajnak és a hajósoknak, mind a tábori felszerelésnek utat biztosítsanak... a toronynak elfoglalása (Visegrád!) és őrséggel való megerősítése után Fels hadseregével elindult a folyó túlsó partján. Az ellenségtől elhagyott Vácot könnyűszerrel birtokba vette ..." De alig múlt el a tél, 1541 februárjában Izabella özvegy királyné utasítására Török Bálint vezetése alatt török és magyar csapatok Vácot visszafoglalják. Erről szintén Istvánffy Miklós leírásából megtudjuk: „...Török Bálint nagy magyar sereggel és több ágyúval ment eléjük (törökök!) s egyesülve először a csak kissé megerősített Vácot foglalták vissza, miután az őrséget lemészárolták. Azután a Dunán leevezve Pestet ostromolták..." Fél év sem telt el, mikor 1541 nyarán Vácot Ferdinánd király csapatai élén ismét Roggendorf Vilmos tábornok szállta meg, akinek Vácon hagyott helyőrsége Szulejmán szultán 1541. augusztusi, harmadszori Buda alá érkezése hírére azonnal visszavonult. 3 Ezen váltakozó harcok közepette a váci káptalan működéséről 1540. november 28-án kelt okleveléből szerzünk utoljára hírt. A város élete ekkor — még a többszöri uralmi váltakozás ellenére is — zavartalanul működött. A váci lakosság a többszöri helyőrségváltozásokba nem avatkozott bele, amit a változás gyorsasága is bizonyít. De 1541 szeptemberében, Buda török megszállásának hírére, Vác valamennyi intézménye és testülete menekülni kezdett. A váci püspökség és a káptalan, a város magyar földesurai: levéltárukkal, kincstárukkal és tagjaikkal együtt a nógrádi várba futottak, őket a Domonkos- és Ágoston-rendi rendházak tagjainak és vagyonukat féltő gazdag polgároknak hosszú sora követte. Vác valamennyi temploma, palotája és legjelentősebb házai üresen tátongva várták új gazdáikat, a török hódítókat. Vác, az egykor gazdag püspöki székhely, egyszeriben félig kiürült szegény kis határvidéki török város lett.
