Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

rendu szerzeteskolostor. Az ügyfelek kérésére a mai közjegyzőkhöz hasonlóan hiteles okleveleket állíthattak 'ki, továbbá a király, vagy valamely bíróság által elrendelt vizsgálathoz kiküldött úm. királyi ember mellé „hites bizonyságot" adtak, és a szóban forgó ügyben ők állították ki a jelentést. Az ország területe fel volt osztva a hiteles helyek közt. 20 L. fenn, 13. j. 21 „cum episcopalibus sancte Marie Wacensis civitatis." Marsina, I. 56. — Ezt a részt a kiadó későbbi betoldásnak tartja, de Györffy (I. 1963, 890—891) nem foglal el elutasító álláspontot. A „civitas" szó alapján „városnak" fordítják, pedig ekkor ea még várat jelent, akár az idézett német évkönyv Wazenburg adatában. 22 Marsina. I. 55 23 Uo. 118: „in Waz aurifabros". 24 Vö. Keyset, 1969, 364—376 25 Vö. Dercsényi—Granasztói, 1960, 21: 5. k. 26 Mezey, 1970, 23—26 27 Vö. Nováki, 1975, 45—61 28 Planitz, 1954, 199 29 Csorba Csaba barátom szíves közlése készülő műve alapján. 30 Pl. Dercsényi—Granasztói, 1960, 35: 18—19. k. — 37: 21. k. 31 Tévesen a székesegyházat szokták a magyar város plébániájának tartani. Még Szarka (1948, 26) is elkövette ezt a hibát, noha ismerte azt az adatot, amelyből nyilvánvaló, hogy a Margit-templom a plébánia. (I. m. 36.) A Margit-templom először a XIV. században fordul elő, Mon. Vat. I/l. 409. Ebből az adatból csak az derül ki, hogy jelentősebb templom, hiszen legalább két papja volt. Egy váci kanonok, mint a pápa által kiküldött bíró 1480-ban az egyházmegye 18 plébánosához intézett parancsot, és ebben első helyen említi a váci magyar város Szent Margit-, a másodikon a váci német város Szent Mihály-plébániáinak plébánosait. Dl. 18331. — 1503-ban ügyvédnek vallják a váci magyar város Szent Margit-plébániájának plébánosát, János mestert. Dl. 97563 32 Fekete, 1942, 85. o. 375—377. sz.: a várárok mellé, ami az összeírás szóhasználatában a várost, és nem a várat övező árok, malmok, zsilipek, a Csörög felé eső tavak közelébe, a csörögi és a pesti utak közé helyezi. Tehát a magyar város keleti lakóterülete határán, nyilván egy kisebb dombon épült. 33 Félegyházy, 1943, 130, és az б nyomán, Szarka, 1948, 36 34 Csánki, 1893, 62—90 35 Gerevich, 1974, 156 36 Marsina, I. 75 37 Alaprajzi analógiái a jóval korábbi francia Saint-Denis és Charlieu városoknál találhatók, Lavedan, é. n. 61., 35—36. ábra. 38 L. lenn, 155. j. 39 L. fenn, 23. j. 40 Váci egyhm. aim., 1970, 109—110 41 Félegyházy, 1943, különösen: 119—120. — A legfontosabb forrás Rogeiius mester „Siralmas éneke", kiadása: SRA II. 565. 42 A régebbi váci irodalom elsősorban velük foglalkozott, ezért utalunk főleg Váci egyhm. aim., 1970, 112—143, és az itt idézett korábbi irodalomra. 43 Általában 1255-re teszik a gyűlést, vö. Belitzky, é. n. I. 59. — Korábbra keltezi, és részletesen értékeli: S. Kiss, 1971, 13—15 44 Pl. Tragor, 1927, 31. — Az interregnum = kormányköz I. Ulászló 1444-es eleste után jött létre. 45 Mályusz, 1957, 581. — Bónis, 1971, 159 46 Vö. Tragor, 1927, 36 47 Utolsó életrajza: Váci egyhm. aim., 1970, 134—139 48 Lukcsics, II. 264., 1046. sz. 49 A székesegyház Boldogasszony-oltárának rétje, földje, szőlője, fürdője, kertje, halastava volt: Zichy XI. 379—380 50 Chobot, I. 1915, 34 51 Szarka, 1948, 16—17. — Mezey, 1970, 18. — Mezey feltevését, hogy a tolnai birtokokat I. István adományozta volna, sajnos, semmi sem igazolja. Tolna mezőváros Mohács előtt azonban sohasem volt a váciaké. 52 Vö. Makkai, 1957, 463 53 Nevüket és helyüket 1. Vass Előd török kori részében. 54 1503: Dl. 75491