Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

Peter Vischer műhelyében öntöttek. Eysen, aki dúsgazdag kereskedőként lett 1507-ben a nürnbergi nagytanács tagja, 1467-ben Vácott született és 1524-ben halt meg Nürnbergben. Végrendeletéből kiderül, hogy nürnbergi polgárként is járt Magyarországon. Apja — Eysen István — után három fiú és egy lány maradt. A legidősebb, István, földesúr volt Bothanban, ami lehet Vác elrontott német alakja; de valószínűbb, hogy Bottyán, esetleg Bodony rejtőzik alatta. Egy másik fiú, Zsigmond, budai polgár lett, míg nővérük, Orsolya, egy István nevű mészároshoz ment (hozzá) feleségül. Wolfgang Eysennek, vagy mondhatjuk magyarosan Eysen Farkasnak volt rnég egy mostohatestvére, Neumeister Hans, azaz János váci polgár. A nürnbergi kereskedő végrendeletében nagy összeget hagyott rokonságára. Fő örököse unokahúga, Eysen István leánya lett. Eysen említette nagybátyját, Eiseler Tamás pesti tanácstagot és annak testvéreit, akik között bécsi polgárok is voltak.

128 Eysen esetében nem azt kell hangsúlyoznunk, hogy egy váci polgárfiú nagy vagyont szerzett külföldön, hanem annak hátterét. Eysenéknek már Vácott is vagyonosnak kellett lenniük. A három fiú közül a legidősebb már f eudalizálódott : családi örökségét földtulajdonba fektette. Egy másik a fővárosba költözött, a harmadik pedig Nürnbergbe. Ugyanezt mutatja a pesti rokonság és annak bécsi kapcsolata. A tanulság tehát a következő: ami egyben az előbbi Brunner-féle adatot is alátámasztja. A XV—

XVI. század fordulóján Vác, mint a főváros körüli piacgyűrű egyik alközpontja a fővároson keresztül már belekapcsolódott a Bécs—Nürnberg útvonalon a nemzetközi gazrdasági vérkeringésbe, hiszen Buda és Pest egyik odairányuló útja éppen Vácon ment keresztül. A tekintélyesebb váci polgárok bizonyára fővárosi rokonaik üzleti megbízottai voltak. S mivel ekkor Nürnberg erősen hatott a magyar piacra, érthető épp ennek a városnak a szerepe.

129 Vác tehát egy elég széles terület számára városi funkciót látott el és ezen felül a főváros függőségében ugyan, de mégis bekapcsolódott a távolsági kereskedelembe. Ez utóbbi két irányban érvényesült. A bányavárosok és a főváros, valamint az ország alföldi részei közti közvetítő kereskedelem fontos láncszeme volt városunk. Tudjuk, hogy Selmecbánya Vácon szerezte be a faggyút,

130 és ezért azt is feltételezhetjük, hogy a marhákat is innen hajtották fel. (A váciak emellett a bányavárosokkal önálló kereskedelmet is folytattak: gondoljunk saját termésű boraikra.) A magyar állatkivitel fellendüléséből már a XV. század közepétől fogva szintén kivette Vác a részét.

131 • 5. A NÉPESSÉG MEGOSZLÁSA • Sajnos nincs a középkori Vácról egyetlen összeírásunk sem. Az 1546-ból származó első török összeírást nem használhatjuk fel a Mohács előtti helyzet rekonstrukciójára, hiszen a török elől számos polgár elmenekült. Helyükre mohamedánok és görögkeletiek költöztek, akiket az összeírás nem említ. Mégis egy török kori összeírásból kell kiindulni. Az 1570-es években a város 374 házáról részletes összeírás készült, amely városrészenként megadja a ház nagyságát, építőanyagát (kő vagy sövény), tulajdonosát (esetleges régebbi tulajdonosát) és szomszédjait. Kiderül az is, hogy melyik telken épült új ház. Ez nagy segítség számunkra, mivel ebből következtethetünk a török megszállás előtt álló épületek számára, ami viszont lehetőséget nyújt a város lakosságszámának fel-