Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

lyen néphez tartoztak, egyelőre nyitott kérdés. Mindenesetre valószínűsíthető, hogy keleti germán származásúak voltak.

119 Vác vidékéről szórványként két ezüstcsat került a múlt században a Nemzeti Múzeumba,

120 a váci kavicsbányánál pedig egy amatőr kutató ásott ki egy Ny—K-i tájolású nyújtott csontvázas sírt. A torzított koponyájú halott mellékletei között bronzcsat és csontfésü volt.

121 A leletek V—

VI. sz.-i germán tárgyak, etnikai meghatározásuk azonban bizonytalan.

122 568 tavaszán jelentek meg a Dunántúlon az ázsiai eredetű avarok. Fő erőik Baján kagán vezetésével az Al-Duna felől, Olténián és a Bánáton át jutottak a Dráva—Száva völgyébe, majd az ókori Mursánál (Eszék) átkeltek a Dráván és a Duna jobb partján húzódó régi római utat követve érkeztek a Dunántúlra.

123 A mintegy két és fél évszázadig tartó avar korszak alatt egységes államszervezet jött létre a Közép-Duna-vidéken. A nomád állattartó nép a Kárpátmedencében kénytelen volt felhagyni eredeti életformájával, a VI—

VII. század fordulójától fokozatosan rátért a letelepült életmódra: a földművelő és rideg állattartó gazdálkodásra. Ezt bizonyítja a Dunaújvárosban feltárt kora avar kori település, amelynek házai már állandó téli szállásnak tekinthetők.

124 670 körül újabb népcsoportok költöztek a Dunántúlra, a jövevények valószínűleg onogur— bolgárok voltak. Velük kezdődik a középső avar korszak (670—700).

125 Az új, idegen etnikum megjelenését az anyagi kultúra megváltozásán kívül az is bizonyítja, hogy a két periódus temetői között nagyon ritkán figyelhető meg folytonosság, sőt a korai avar temetőket szinte mindenütt feldúlták. A középső avar kori népességet préséltlemezes csoportnak is nevezik az övveretek készítésének technikája alapján. Végül, a harmadik hullámmal kezdődött a VIII. századi kései avar korszak, leletanyagára legjellemzőbbek a griffes-indás díszü, bronzból öntött övveretek. A kétféle díszítési módból László Gyula arra következtet, hogy ez a nép nem volt egységes, kétféle nemzetségi hagyományt őrzött meg.

126 Vizsgáljuk meg, milyen leletek képviselik Vác környékén ezt a kort. A VI. századból a város vidékéről ismerünk szórványos leletként egy vasból készült, hosszú fülű kengyelpárt.*

27 Nógrádverőoéről ugyancsak korai típusú kengyelpárt és egy préselt ezüst övveretet őrizünk. Itt kell megjegyezni, hogy a kengyel használatát az avarok hozták Európába.

128 Váchartyánfoan 64 sírós temetőrészt tárt fel 1950-ben Fehér Géza. A sírok zöme középső avar kori köznépi temetkezés, néhány sír a VIII. század közepére helyezhető.

129 Az 1960-as években ettől a helytől kb. másfél kilométerre, a Szilvás nevű határrészben újabb sírok kerültek napvilágra.

130 Az avar kori temetőket a legtöbb esetben fontos útvonalak mentén, azok kereszteződésében vagy a folyók fontos átkelőhelyeinél találjuk meg. Ez jellemző a Duna-kanyar vidékére is, így pl. a szobi Homok-dűlőben levő késő avar temetőre.

131 Ugyancsak átkelőhelyet őrizhetett az a közösség, amelynek tagjai a váci kavicsbánya területére temetkeztek, tehát ugyanarra a helyre, ahová pár száz évvel korábban a kelták.

132 A temető feltárása 1976-ban befejeződött, a feltárt 515 síron kívül még kb. 30—40 sírral számolhatunk, amelyek a kavicsfejtés és más földmunkák során pusztultak el. A temetőt a VII—

VIII. században használták, a leletanyag elemzése alapján — kevés fegyver, ugyanakkor gyakori az ételmelléklet, főleg a szárnyascsontok és a tojáshéj — megállapítható, hogy letelepült, földműveléssel foglalkozó csoport élt itt. A temető késő avar sírjai általában szegényesek. A férfiaknál a legtöbbször vaskés, egy vagy két vascsat, ritkábban tűzcsiholó eszköz fordul elő. Nem túl gyakoriak az övveretek sem. (A véretekkel díszített övnek az avar kori társadalomban rangjelző szerepe volt.) A női sírokban az ún. diny-