Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

nyemag alakú gyöngyökön kívül fülbevalók, karperecek, orsógomb, tűtartó csonthenger fordul elő. Gyakoriak a halott lábaihoz helyezett edények, ezek mellett találhatók általában az ételmellékletek. .Kiemelkedő jelentőségű a 140. sírban lelt öntöminta, ez ugyanis nagyon ritka a Kárpát-medence avar kori leletanyagában. A temetőt használó közösség települése nyilván valahol a közelben lehetett, nyomai azonban egyelőre nem kerültek elő. A VIII. század utolsó évtizedeitől az avar birodalmat egyre jobban veszélyeztette a nyugat felé terjeszkedő frank állam. 791-ben maga Nagy Károly vezetett hadjáratot a sűrűn lakott, gazdag Kisalföld elfoglalására. Bár az avarok súlyos vereséget szenvedtek, a frankok végül mégis kénytelenek voltak viszszavonulni ellenfeleiknek a „felperzselt föld" taktikáját alkalmazó harcmodora miatt.

133 Az avar birodalom önállósága azonban már nem sokáig tartott. Bukásához hozzájárult az addig uralmuk alatt élő szláv törzsek mozgolódása és frankbarát politikája, valamint a birodalmon belül dúló polgárháború is. A 795. és 796. évi hadjáratok után a Dunántúl frank fennhatóság alá került. A Dunától keletre az avar államot 804—805-ben a bolgárok számolták fel, akik azonban nem szállták meg ezt a területet, A IX. században az Alföldön az avar kori lakosság teljesen elszegényedett maradványai éltek. Ugyanez vonatkozik a Dunántúlra is, ahol egyes területeken (pl. a Balatontól DNy^ra, Zalavár központtal) szláv népességgel is számolhatunk. 7. A HONFOGLALÁS KORA Az Alföld és a Dunántúl aránylag gyéren lakott területét, ahol a IX. század végén erős központi hatalom nem veit, 896-ban és az azt követő években a honfoglaló magyarság vette birtokába. Emlékeit megtaláljuk Vácon is, ahol a Hétkápolna mellett 1884-ben 48 sírt ástak ki. Sajnos, a gazdag leletanyag értékét csökkenti a szakszerűtlen feltárás. Azt mindenesetre tudjuk az egykori újsághírből, hogy „A csontvázak ... keletelve, vagyis fejjel nyugatnak voltak hosszában fektetve, testhez zárt karokkal".

134 A leletekből valószínűleg csak az értékesnek vélt tárgyakat őrizték meg, így egyszeres és többszörös „S"-végű hajkarikák, fürtös díszítésű fülbevalók, félhold alakú csüngők, szemes gyöngyök, sodrott bronz nyakperecek maradtak ránk. Váctól távolabb, a Csornádon előkerült kengyel, zabla és az egyenes, kétélű kard is valószínűleg sírból származik és a X. századi magyarság középrétegét képviseli.

133 A honfoglalók nyugati kapcsolatait reprezentálja a váci Csörögi-szőlőkben talált Karoling-kard.

136 A kétélű, egyenes fegyver markolatgombját és keresztvasát ezüstberakásos szálagfonat díszíti. Szőke Béla szerint a honfoglaló magyarságnak az a csoportja, amelyik kétélű, egyenes kardot használt, a fejedelmi Megyer törzzsel azonosítható.

137 Karoling-típusú egy lándzsacsúcs is, de csak annyit tudunk róla, hogy Vác vidékén találták.

138