Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

sük kb. ugyanaz. A kedvező kikötőhelyeknél, közvetlenül a vízparton létesültek, téglalap alakú és folyó felé nyitott burgusból és a hozzá kapcsolódó két toronyból álltak. Az egyik legjobban feltárt ilyen erőd a nógrádverőcei, amelyet cölöphíd kötött össze a vele szemben álló kisoroszi burgussa'l. A verőcei erőd környékén indult ki a sáncrendszer legészakibb szakasza. Ettől délre, Vácnál volt a középső szakasz végpontja. Itt minden valószínűség szerint a Hétkápolna környékén állhatott az ellenerőd; megfelelője vele szemben, a Szentendrei-sziget keleti szélén levő Bolhavár. Végül az északi sáncrendszer legdélibb pontja a Dunakeszi területén levő őrtoronynál érte el a Dunát; vele szemben, a Horányi csárda közelében szintén találunk egy ilyen típusú ellenerődöt.

11

^ A IV. század első felében nemcsak kisebb burgusok létesültek barbár területen, hanem ekkor épült a magyarországi első bartbaricumi római tábor. A Felsőgöd-Bócsa Újtelepen, II. Constantius császár (337—361) uralkodása alatt épült tábort contra Constantiának nevezték el. Soproni Sándor szerint szerepe az volt, hogy biztosítsa a hosszanti sáncrendszer katonai utánpótlását.

115 * A dunai limes utolsó megerősítése I. Valentiniánus nevéhez fűződik (364— 375), aki számos őrtornyot és kiserődöt építtetett a Duna-kanyarban. Ennek ellenére 378-ban a rómaiak a sáncrendszert feladták és a IV. század utolsó évtizedeitől a limes mind kevésbé tudta felfogni a germának egyre erősödő nyomását. 376-ban a rómaiak kénytelenek voltak hozzájárulni, hogy gót népcsoportok recepciót kapjanak, majd ezt követően, 379—401 között újabb gót—alán— hun csoportok telepedtek be. A barbárok megjelenése katasztrofális hatással járt a provincia életére, jelenlétük lehetetlenné tette a békés termelőmunka folytatását és a tartomány teljes gazdasági szétzilálódásához vezetett. Az V. sz. elejétől a limesnek már csak formális szerepe volt: Pannónia különböző barbár népek felvonulási területévé változott. 6. A NÉPVÁNDORLÁS KORA A római uralom megszűnése a 430-as évek elején következett be, amikor Pannónia a hunok uralma alá került, akiknek központi szállásterülete ebben az időben a Bánát, Bácska, Szerémség és Olténia volt. A hun uralom mindössze két évtizedig tartott.

116 Attila halála után (453) a hun birodalom felbomlott, addigi szövetségeseik a gepidák vezetésével fellázadtak és lerázták a hun uralmat. Az V. sz. második, és a VI. sz. első felében az Alföldön germán népek: szkírek, gepidák, a Dunántúlon pedig keleti gótok, majd quadok (szvébek) és longobárdok éltek. Meg kell azonban jegyezni, hogy az egykori Pannónia belsejében, egyes megerősített helyeken (pl. Fenékpuszta) ebben az időben is megtalálhatóak az egykori római lakosság maradványai. Ma még meglehetősen nehéz az V. sz.-i germán leletanyag pontos etnikai meghatározása. Ez jellemző a Csőváron és Szobon előkerült leletekre is. Az előbbi községben a szivattyúház alapozásakor két Ny—K-i tájolású csontvázas sír került elő, mindegyikben ékszerek (karperecek, fülbevalók, gyöngyök, vasfibulák stb.) és egy-egy korsó volt.

117 Szobon ugyancsak két csontvázas sírt találtak, bennük ékszereken (oktaéderes fülbevalók, karperecek stb.) és használati tárgyakon (csipesz, csatok) kívül 1—1 üvegpohár volt,

118 Kovrig Ilona a sírokat az V. sz. első két évtizedére helyezte, de az, hogy az eltemetett emberek mi-