Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

II. RÉGÉSZETI LELETEK VÁCON ÉS KÖRNYÉKÉN (Kővári Klára) A tanulmány célja, hogy a régészeti leletanyag segítségével bemutassa annak a területnek őskori, római kori és népvándorlás kori történetét, ahol a X— XI. században Vác kialakult. írás közben derült ki, hogy a munka nem szűkíthető le csupán a városban, illetve annak határában előkerült leletek ismertetésére, hanem elkerülhetetlen, hogy szóljunk Vác közelebbi — és szükség esetén —• távolabbi környékének emlékeiről is. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy a város területén az őskortól kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatos emberi élet és megtelepedés volt. Ezt elsősoriban a rendkívül előnyös földrajzi helyzet magyarázhatja. Mégis vannak olyan korszakok (így pl. a késő neolitikus lengyeli kultúra időszaka, a kora rézkor stb.), amikor nagy valószínűséggel feltételezhető itt az ember jelenléte: anyagi kultúrájának nyomait azonban egyelőre nem ismerjük. A jelenség oka elsősorban az, hogy Vácon kevés volt az olyan rendszeres, tervszerű régészeti kutatómunka, mint pl. a kavicsbányai kelta és avar temető feltárása. Ahhoz tehát, hogy átfogó történeti képet nyújthassunk, hogy kirajzolódjék előttünk az évezredekkel ezelőtt itt élt és egymást váltó népek, népcsoportok életének, anyagi kultúrájának, hitvilágának és művészetének fejlődése: néhány esetben szükség volt a Váctól távolabbra előkerült leletek ismertetése is. • 1. A KŐKOR A Duna-kanyar területén az emberi kultúra eddig ismert legrégibb emléke Szob, Öregfalu-dűlőben került elő. A felszíni szórványleletként talált, kvarcporfírból készült, babérlevél alakú lándzsahegyet a kutatás az őskőkor (paleolitikum) felső szakaszába sorolja.

1 A jégkor utolsó nagy eljegesedési periódusának, a Würm 2-nek a végén

2 telepedett meg a Duna-kanyar vidékén a keleti gravetti kultúra népe. Ez a kultúra Kelet-Európában, Oroszország középső és déli részén, a Don—Dnyeper vidékén alakult ki

3 és innen több hullámban terjeszkedve eljutott Nyugat-Európába is. Hatalmas elterjedési területén hasonló életforma, gazdálkodási mód jellemezte a kultúra csoportjait. A gravetti emberek mindenütt szabad ég alatti településeket hoztak létre, elsősorban a lösszel borított sík vidékeket kedvelték vagy alacsony dombvidékeken telepedtek le a folyók mellett. Ez az életforma rákényszerítette őket, hogy mesterséges lakást