Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

építsenek, elsőként a

1 paleolitikum népei között. Földbe mélyített kunyhójuk maradványa hazánkban is előkerült a dunántúli Ságváron, egy nagy gravetti telepen. A kultúra nyíltszíni települési módja elsősorban gazdasági okokra vezethető vissza, mivel főleg síkvidéki állatokra vadásztak: Kelet-Európában mammutra, Közép-Európában pedig rénszarvasra specializálódtak.

4 A Duna-kanyar vidékére a mai Szlovákia felől, a folyóvölgyeket követve érkezett a gravetti népesség, a Duna bal partján sűrűn elhelyezkedő telepeik leletanyaga — Szob kivételével — a nyugat-szlovákiai hasonló korú emlékekkel mutatja a legtöbb közös vonást.

5 Vácon már a múlt században előkerültek kőeszközök. Rómer Flóris 1867ben tudósított arról, hogy két évvel korábban „Vácznál, a kőhid felé" hét darab kovakőből készült eszközt találtak.

6 Bár ezeket ma már csak a Rómer által közölt rajzokon tudjuk tanulmányozni, lehetséges, hogy a gravetti kultúrába tartoznak, annál is inkább, mivel Vácon ilyen korú leletek az elmúlt években előkerülték. Horváth A. János ugyanis a téglagyári agyagfejtőben és a kishermályi út mellett megtalálta a kultúra nyomait.

7 Váctól északra a következő lelőhely Nógrádverőce, ahol a téglagyári fejtőgödörben tűzhelynyomok és kőeszközök kerültek elő.

8 Nagymaroson négy helyről ismertek telepnyomok, ezek közül az Űjhegy utcai téglafejtőben talált leletek tartósabb megtelepedésre utalnak. Az Első-völgy utcai téglafejtőben öt tűzhely mellett rénszarvas- és mammutcsontok voltak. Az ún. Nagy-mélyút (= Hohlweg) falában szintén tűzhelynyomokat figyeltek meg, ugyanitt rénszarvascsontokat, faszenet, kovaeszközöket gyűjtöttek. Végül, a negyedik lelőhely a Mihály-völgy, ahonnan mintegy húsz darab eszköz került elő.

9 Zebegényben szintén négy helyről ismerünk gravetti telepnyomokat. A Kálvária-domb oldalában kb. 30 m hosszan húzódó kultúrrétegből származik régészeti leletanyag, a másik három helyen pedig tüzelési nyomokat és rénszarvascsontokat találtak.

10 A Duna-kanyar vidékének talán legérdekesebb gravetti települése a Szob— Ipoly-parti, amely a folyó bal partján, a torkolat közelében fekszik. Sikerült feltárni az egész települést, amely 250—300 méter hosszan húzódik a folyó mentén. Több tüzelési hely került elő, azonban mind az egészen vékony (1—2 cm vastag) települési réteg, mind a rendkívül kevés (mindössze 57 db) eszköz arra utal, hogy itt csak átmeneti jellegű tanyahelyről van szó. Az eszközök anyaga, kidolgozása feltűnő módon eltérő a többi Duna-kanyar vidéki telepétől és inkább a ságvári, és ezen keresztül az alsó-ausztriai leletekkel rokon. A szobi telep legérdekesebb tárgyai a kis halmokba rakott kagylók és csigák, amelyeket az itt lakók a táborhelyük közelében gyűjtöttek. Ezeket a kagylókat ékszerként viselték, mivel azonban egyik sincs átfúrva, valószínű, hogy nem helybeli használatra hordták össze azokat, hanem innen továbbszállították. Ez az első eset hazánkban, hogy az őskőkori emberek tudatos "ékszergyűjtésével találkozunk; s az is elképzelhető, hogy éppen az ékszeranyag miatt telepedtek meg — inkább átmenetileg — ezen a helyen.

11 Az i. e. 8000 körül kezdődő mezolitikumban (átmeneti kőkor) élő népcsoportok gazdálkodása előkészítője annak az óriási jelentőségű gazdasági változásnak, amelyet összefoglalóan neolitikus forradalomnak nevezünk és amely mintegy határvonalat jelent a paleolitikum és az újkőkor között. A neolitikus forradalom

12 lényege, hogy a zsákmányoló életmódot az élelem termelése váltotta fel. Míg a paleolitikum embere vadászatból, gyűjtögetésből, halászatból tartotta fenn