Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

• jajgatásaiból, mind pedig a köztapasztalatból világos..." (Több §-t kezd ilyen stílusban, mielőtt a rendelkezést leírja.) 385 OL, A—107. Hungarica Pálffyana. Fasc. 14. No. 25: Übersetzung deren, der Bischofs — Stadt Watzen neuerdings gegeben Statuten. Eredetüeg latinul írták. A magyarra fordított teljes szöveget közli: Karcsú, 1880, II. 13—20. (Mindkét fordítást az uradalom készítette.) 386 Karcsú, uo. 79—80. 387 Uo. 93. 388 Uo. 115. 389 Uo. 116. 390 Uo. 124. 391 Uo. 125, 149. 392 Uo. 132—133. 393 Uo. 151. 394 Uo. 173—174. 395 Uo. III. 27—28. 396 Uo. 29. 397 Uo. 75, 83, 85, 91, 106, 107 stb. 398 Uo. 75, 78, 81, 85, 92, 93, 104, 110 stb. 399 Vö.: Eckhart, 1946, 274; Csizmadia, 1941, 22—25, 60—68; Hajnik, 1899, 101. 400 Karcsú, 1880, I. 82, 84, 90, 104, 108; II. 20—23, 55, 145; III. 66, 78, 81, 99. 401 Uo. II. 139; III. 88—89. Káptalanvácon pl. 1845. jan. 13-án a tanács a mészárszék haszonbérleti szerződésének lejártával: közárverés útján rendeli azt három évre bérbe adni úgy, hogy a bérbe vevő 200 pengő forint óvadékot tegyen le. (PmL. Kápt. V. iratai, 402/a. No. 31.) A következő napirendi pont az volt, hogy — a sörház haszonbérlőjének kérésére — két új kádat kell készíttetni, mivel a régiek hasznavehetetleniné váltak (uo. No. 32). A febr. 15-1 ülés hangsúlyozza, hogy Káptalanvácnak a „maga hatósági körében" teljes önálló rendelkezési joga van a mészárszék haszonbérlésében, valamint a sakterolás három évre történő elfogadtatásánál (uo. No. 50). A márc. 19-i ülésen azt tárgyalják, hogy a vendégfogadósok kötelesek lennének a sörház haszonbérlőjétől a sört átvenni és kimérni. Különféle ürügyökkel azért nem mérnek sört, hogy a saját Jporukból nagyobb hasznot húzzanak (uo. No. 106). A márc. 29-i ülésen: „miután tapasztaltatott, hogy... borjúés bárányhúst a székekben több napokig sem lehet néha kapni", megengedi a tanács, hogy azokat a piacon árulhassák (uo. No. 111). Szintén gazdasági kérdés volt — mert a kontárt is megadóztatták — az is, amikor az asztaloscéh panaszt emelt, hogy Drevenek János ellen panaszt tett, hogy kontár létére három legényt tart. A tanács határozata 1847. okt. 2-án: „kenyér keresetében akadály nem tétetik", de legényeket (azaz segédeket) nem tarthat (uo. No. 370). A szabad kereskedelem érdekében 1754 után Vác tanácsa is kérte a falvakba kijáró „görögök" engedélyezését. (Eckhart, 1922. 246—247.) 402 Karcsú, 1880, II. 144 stb. 1846. júl. 18-án „az egész belső tanács együttléte alkalmával ... a külső tanács részéről pedig szószóló Elm Tamás, választott polgár..." pedig tíz fő (PmL, Kápt. V. jkv., 402/a). 403 Karcsú, 1880, I. 77—78; II. 53, 164; III. 81—32. 404 Uo. II. 135, 140—141; III. 12—14. 405 Uo. III. 67, 68, 74, 107—109. (Részletesebben erről fentebb az 1. pontban Kisvác kikebelezésénél.) 406 Uo. I. 89; II. 16, 23—24, 39—40, 55. 407 Uo. I. 95. 408 Uo. II. 101, 173; III. 45. 409 Uo. III. 45—46. (A külső tanács tagjainak a kinevezési gyakorlatában Káptalanvácon is hasonló volt a helyzet. Pl. 1845-ben a belső tanács jelölt 3 személyt, az uradalom pedig ezekből „választott", azaz kinevezett egyet. PmL, Kápt. V. Tjkv. V—402/a, No. 2 és 37.) 410 Karcsú, III. 47, 53. 411 Uo. 70. 412 Uo. 75. 413 1798-ban júl. 15-én, 1811-ben febr. 22-én, 1838-ban márc. 13-án volt. Többnyire vízkereszt (jan. 6.) táján, vízkereszt oktávján (jan. 12.), ritkán vasárnap volt a bíróválasztás. 414 Karcsú, 1880, II. 94—97. 255