Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

104, 106. ^. 108. 417 Csizmadia, 1962, 53. 418 Karcsú, 1880, II. 115; PmL Urbáriumok: 9. pont, 1. §. 419 Karcsú, 125, 128. 420 Uo. 134—139. (A meghalt Benke János bíró 1779-ben, 32 éves korában került be a kistanácsba. Uo. 115.) Migazziról 1. Maczali, 1885, II. 186—187. 421 Jogilag, ill. formailag igazuk volt: ,,A' bírói hivatalra az Uraság hármot nevezzen, kik közzül az Község edgyet az Uraság Tisztének jelen-létéban szabadon válaszszon." (PmL Urbáriumok: 9. pont, 1. §.) 422 Arról győzte meg a jelölteket, hogy az úriszékhez beadott indokok alapján addigi tisztségeiket is elveszthetik. 423 Karcsú, 1880, II. 139—140. (Vö.: PmL VL. tjkv. 1784. 1/9—12.) Az új bíró a főjegyzővel júliusban már Bécsben volt Vác felszabadításának ügyében a község megbízásából. 424 Karcsú, uo. 144. 425 Uo. 163. 426 Uo. 170, 172—173. 427 Uo. III. 8—9. 428 Uo. 12, 14^28—29. 429 Uo. 35, 37. (Vö.: PmL PKV. Tjkv. 1794. jan. 8.) 430 Hajnik 1793. évi tönkremenésekor az úriszék döntésére Dombay bíróra hárult a vagyonzárlat elrendelése. Ezután Hajnik hatáskeltően izgatott Dombay ellen. Azt hangoztatta, hogy Dombay bírósága alatt nem nyeri el Vác a szabad borkimérést. (Uo. 34—35.) 431 Uo. 43. (Később Anchely Hajnikot is sértegette: uo. 51.) 432 Uo. 45. 433 Uo. 56, 66, 68, 73, 76. 434 Uo. 64, 82. 435 Uo. 87—88. 436 Uo. 94, 100—101. 437 Uo. 112. , , 438 Ezért a plébános egy forintot vagy egy aranyat kapott a tanács közpénztárábal. (PmL PV. Rationes 1760; uo. Tjkv. 1779. júl. 6.) 439 Uo. 1810/18. 440 Uo. 1818/4. (Tisztújításkor az elnököt meg szokták ajándékozni. Vö.: Karcsú, 1880, I. 105.) A tanács pénzéből történő ebédadás sem volt kivételes ilyenkor. 441 Karcsú, 1880, I. 77—81. (Vö.: uo. 105.) 442 Uo. II. 13—19. 443 Uo. II. 26, 31, 39—42, 47. 444 Uo. 138—140; III. 6, 11, 17, 51, 53, 88—89. 445 „a polgármesteri tiszttel egész kivételesen találkozunk Vácon" (Csizmadia, 1962, 33). Mária Terézia 1764. évi látogatásakor a főbíró után következett a „tisztelgésre és kézcsókra" bocsátottaknál. Ugyanő 1765-ben a főjegyző és egy tanácstag segédletével ment helyszíni szemlére a szőlőművelést elhanyagolok megállapítására és rendszabályozására. (Karcsú, 1880, II. 44, 62.) Megintették 1836-ban a polgármestert, mivel „a rábízott végrehajtási és egyéb ügyekben" hanyag volt; a következő évben egy negyedévi, majd egyhavi haladékot kapott az úriszéktől azzal, hogy nem teljesítés esetén a tanács felel a károkért. (Uo. III. 84—85.) 446 Karcsú, 1880, I. 94, 95, 97, 99—101, 105; uo.: II. 115, 127, 128, 132. (Vö.: uo. H/6.) 447 Vö.: Csizmadia, 1962, 33: „a szab. kir. városokban a város második tisztviselője a polgármester, aki egyúttal a gazdasági ügyek és a közigazgatás vezetője". Jellemző, hogy a jegyzői feladatokat 1816-ban Bihar megye egy 56 §-ból álló nyomtatott „instructió"-ban adta ki a nótáriusok számára. Ebben még a forspont intézése és a marhavágás ellenőrzése (marhapassus stb.) is a jegyző feladataként szerepel: Barta, 1882, III. 44—45, 51—89. (NB.: A passus a személyek úti levelét is jelentette. Sápi, 1967, 76, 78—80.) 448 Karcsú, 1880, II. 168, 175; III. 5, 76, 92—93. 449 Uo. III. 37, 102. 450 Uo. III. 87—88. 451 Uo. III. 100—103, 112. (Макау 1827-ben szerepel „incassator"-ként: uo. 76.) Ma-