Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

347 Vö.: Csizmadia, 1962. 52. (Erről alább: a pénzügyi számadás ellenőrzésénél lesz szó.) 348 Karcsú, 1880, I. 97—98, 102. 349 Uo. 104. 350 Csizmadia, 1962, 52. 351 Karcsú, 1880, II. 6. 352 Uo. 3—9. 353 Uo. 8—9; vö.: Marczali, 1885, II. 186. 354 Karcsú, 1880. II. 81. 355 Uo. 104—105. 356 Uo. 106. 357 Uo. 108. 358 Uo. 117; Vö.: Csizmadia, 1962, 53. 359 Karcsú, 1880, II. 122—124. 360 Uo. 137—138. 361 PmL VPL Úriszéki jkv. 1781—1784, 151. (Vö.: Karcsú, 1880, II. 139—140.) 362 Karcsú, 1880, II. 140, 142—143. 363 Uo. A kancelláriánál volt már Vác ügye, tehát nem II. Józsefen múlt a kiváltság kérdése. (Csizmadia, 1941, 99; Vö.: Marczali, 1888, III. 284.) 364 Karcsú, 1880, II. 153. 365 Uo. III. 4. 366 Vö.: Csizmadia, 1962, 23—24. 367 Karcsú, 1881, III, 100. NB.: Vác véglegesen az abszolutizmus korában vált rendezett tanácsú várossá. (L. Petri Edit vonatkozó tanulmányának VII. fejezetében.) 368 Uo. 9, 15—18. (Az „ágens" ügyvivőt, fizetett ügyintézőt jelent.) 369 Uo. 12—14. Vö.: OL, С—53, Dep. — publ. — pol. 1790. máj. 19. 370 Karcsú, 1881, III, 19—33, 37—41, 59. 371 Benda, 1978 (passim). 372 Karcsú, 1880, I. 73—75, 75—77, 106, 108—109 stb. 373 PmL VPL úriszéki jkv. 1774—1785. 71/2. — Vö.: Karcsú, 1880, II. 117—120 és Csizmadia, 1962, 53. (Az előzményekihez hozzátartozik, hogy az 1776. évi úrbéri szerződés 15 pontja közli a megnövekedett úrbéreseket és a tőlük járó szolgáltatások megváltása fejében kifizetendő összeget. A tanács kéri, hogy a korábbi 7005 forintért bérelhesse a kérdéses kereskedelmi, ipari és részben mezőgazdasági jövedelemforrásokat. Migazzi azt válaszolja, hogy nem enged, mivel egyrészt enyhébb feltételeket kaptak, mint az urbárium alapján követelhetne; másrészt azért: „hogy a rosszakaratú vádaskodók beismerjék, mikép tőlük függ, hogy jótékonyságunk részesei lehessenek". Idézi Karcsú, uo. 112.) 374 Karcsú, 1880, II. 163—177; uo. III. 1—61. 375 Uo. IIÍ. 27, 31—32. 376 Uo. 33. (NB.: 1797-re 12 000 forintra rúgott a hátralék. Uo. 40.) 377 Uo. 54. 378 Erről részletesebben lásd ugyanitt az 1. pontban. 379 Vö.: Felhő—Vörös, 1961, 83, 108—109, 117, 121, 159, 161, 168—169, 243—244, 272, 280, 342, 478, 489; uo. 158—159, 421—422, 453, 469, 471 = a helytartótanács jelzett rendelkezéseire. A korabeli hasonló statútumokra vö.: Kolosvári—Óvári (Corp. stat.) V/2: 207—218 (Kőszeg, 1649); uo. 281—283 (Győr, 1672); uo. 432— 434 (Pécs, 1723)j uo. 482—483 (Veszprém, 1743); uo. 560—576 (Pécs, 1780) stb. NB.: Az ún. városi jogcsalád problémáját az itt található hasonlóságok miatt nem az esetleges püspöki székvárosok hátterében kell keresnünk. Inkább a felsőbb (helytartótanácsi stb.) rendeletek miatt kénytelen egységessé vagy részben hasonlóvá válni a vonatkozó statútumok rendelkezése. 380 Közli: Karcsú, 1880, I. 77—81. 381 Uo. 83, 94—95. 382 Uo. 96—100. (Teljes szövegközlés.) 383 Uo. 104—105. (Teljes szövegközlés.) 384 Vö.: Mátyás király „decretum maius"-ának (1486:6. te.) 1. §-ával, amely viszont Justinianus és Theodosius római császárok törvényeinek a bevezetésénél a bizánci stílusra emlékeztet. Migazzi így kezdi: „Valamint mi sem lehet üdvösebb és hasznosabb az igazságszolgáltatásban, mintha a terhek az adófizető községre igaz egyenlőséggel és mértékkel vettetnek ki... Mivel pedig a szegény népnek 254 •