Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
a vámokról, a lovakról, a kocsisokról és a hajdúkról volt szó.) 319 Uo. 138, 148. 319 Uo. 138, 148. 320 Uo. III. 90. 321 Uo. I. 101. (Hiába adta el házát az áttelepülni akaró.) 322 PmL V—401/c. No. 135. 323 Karcsú, 1881, III. 35—36. (A súrlódások a nyoleadisági kezelés elhanyagolásánál odáig is elvezettek, hogy 1794-ben az ispántól üzenték: különben „a püspökvárosi tanács ő vele közös igazgatást gyakorolni többé nem alkar". Hasonló Káptalanváros átirata a Püspökvárosi tanácshoz: „az ő hegyein létező szőlők végrehajtási, becslési, eladási vagy vevési ügyeibe az ő tudta nélkül ne avassa magát". Azt válaszolták, hogy „az ily álmodott dolgokban ne keresse meg többé a káptalanvárosi tanács a püspökit".) 324 Uo. II. 53—54." 325 Uo. 75—76. 326 Uo. III. 35—36. 327 PmL V—401/b. 1846. ápr. 27. 328 Uo. 1845. jan. 16-i ülés. 329 Uo. 1847. febr. 27. No. 120. 330 Karcsú, 1880, II. 86—91. 331 „oly rendelés tétetnek, hogy ők ugyan házaikat és ingatlan javaikat eladihatjak a ikatholikusoknak, de ilyeneket helybeni vagy idegen hitsorsosaiknak eladni szigorúan megtiltassék" (uo. 87.). 332 Uo. 1881. III. 62—65, 77, 107—109. 333 Du Сапде, 1737, ill. 1883. Vö.: Bartal, 1901. XXI. 334 Karcsú, 1880, II. 22—23, 28. 335 Uo. 99. (Egyébként a váci székesegyház karzatát is altánynak nevezték: uo. 143.) 336 Erről részletesebben 1. alább a 2. pontban, Kép Jánosék megbotoztatását stb. 337 Karcsú, 1681, III. 56—57. 338 Uo. 100. 339 Karcsú, 1886, VI. 105. (Körirata: „Sigillum Capituli Wacziensis") Tragor szerint: „a liliomos Regina Coeli: Püspök-Vác város, a jogaros Patrona Hungáriáé: Káptalan-Vác város címere volt". (Tragor, 1923, 86.) NB.: Vác címereit annak idején az egyházmegye patrónája (Szűz Mária) jelképezte; míg ma a Migazzi-építette diadálkapu („kőkapu") a hagyományt, a Dunai Cementmű pedig az iparvárossá nőtt Vácot jelképezi. 340 Csizmadia, 1962, 4, 43—72. (Itt a váci mozgalmakhoz összehasonlítható a győri, pécsi, mohácsi, egri, szombathelyi, nyitrai, váradi és veszprémi helyzet.) 341 Vö.: uo. 56—57. 342 Erről alább részletesebben lesz szó. 343 Karcsú, 1881, III. 9, 13, 20, 32 stb. 344 Uo. I. 91. (Karcsú közli a kérvény teljes szövegét, ami szerencsés, mert az 1764 előtti helyi protokollumok elvesztek. Karcsú az igazgatási anyag nagy részét idézetszerűen kivonatolta. Egyes latin kifejezéseket régiesen, ill. kiforratlanul — pl. statútum = szabvány, privilégium = szabadalom, contractus = szerződvény, tutor = védnök — használ.) I. Géza egyébként katonai érdekében erősítette meg Vácot, ami kereskedelmileg is előnyös volt; de alaptalan és történetietlen Karcsú előző következtetése (uo. 27), hogy városi kiváltságokat is adott volna. Néhány betelepített mesternek adhatott mentességet (immunitás), de az egyes személyek kiváltságos (privilegizált) helyzete nem tesz privilegiális (= szabad királyi) várossá egy püspöki földesúri hatalom alatt álló .mezővárost (oppidumot). — Más kérdés az, hogy a tatárjárás utáni betelepítéstől 1541-ig a német város külön jogállású, kiváltságos területet képezhetett. Erre utal a Szent Mihály-os pecsétlenyomata is. A Szűz Máriá-s pecsétet használó magyar város és Tabán viszont püspöki földesúri hatalom alatt állt annak idején is. (Vö.: fentebb Kubinyi tanulmányának I. és V. fejezetével és Vass török kori tanulmányának II. és VII. fejezetével.) 345 Uo. 92—94. (NB.: Régebbi kutatásaimban hasonló privilégiumkeresést tapasztaltam Sajószentpéter mezővárosban is. A pallosjog kikereséséért több akó bort adtak a helyi nótáriusnak, holott ilyen — halálra ítélési — joga egyetlen mezővárosnak sem volt. Alaptalanul írja a helytörténet írója, hogy megtalálták azt: Baranyai, 1936, 52.) 346 Karcsú, 1881, III. 32 (idézet); Vö.: uo. I. 91.
