Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

а) А Ыго és a tanács bíráskodása „Ha valaki a bírónak vagy az ő helyettesének botja alatt meghajolni makacsul vonakodik, az olyantól 1 frt és 30 krajcár büntetés-pénzt fog venni" — az 1715. évi statútum előírása szerint. A széksértőre igen súlyos büntetést ró ki: a bíró megütéséért 32, a tanácstag megütéséért pedig 16 Ft büntetéspénz jár, de ezt már az uradalomnak kell befizetni. A perlekedő felek: „járuljanak ... illő tisztelettel a bíró elé és tegyék ott le panaszukat". Ezután köteles néhány tanácstagot magához hívni, és így kell a bírónak igazságos ítéletet hoznia. A törvénnyel és igazsággal szembehelyezkedő ítéletek esetén a bíró 32, a tanácstagok pedig (16 forintot fizetnek az uradalomnak.

518 (Megjegyzendő, hogy abban az időben 32 forintért nagyon jó lovat vagy kb. két tehenet lehetett venni.) A 6 forinton aluli büntetéspénz a bíráké : „olyképen, hogy a főbírónak azokból fele-résznél több jusson". (A 6 forinton fölüli az uradalomé.)

519 1743-tól — a lakosság és az ügyek szaporodása miatt is — előírtak további perrendtartási szabályokat. Kisebb ügyekben a bíró egyedül is ítélkezhet, de a következő tanácsülésen köteles azokról beszámolni. Panasznapot, ül. bíráskodást minden kedden és pénteken délelőtt — a közügyek" megtárgyalása után — tart a tanács. A tanácstagok sorrendbeli beosztásban vesznek részt a bíráskodásban is, de létszámukat nem írja elő a statútum. A „magán ügybajok" elbírálásában is szavazattöbbséggel kell dönteni, de „kiki okát adja szavazatának". Előírja a statútum azt is, hogy a bíró és a tanács csak a „városi hatalomnak ellenszegülőket" és azt gyalázókat, a csekélyebb civakodókat vagy „éji nyugtalanítókat", továbbá a kertekben, szőlőkben és házakban elkövető tolvajokat ítélheti el. A megintésen és a kártérítésen felül vagy botbüntetést, vagy csupán 2 forintig terjedő pénzbüntetést szabhat ki.

520 Tehát a tanács büntető jogköre szűkült. Bevezeti viszont a tanács a 20 dénáros panaszpénzt, amelynek befizetése nélkül sem a panaszost, sem pedig a bepanaszoltat nem hallgatják ki.

521 Ennek oka a panaszok és a perek elszaporodása. Bővítik 1751-ben a tanács büntető jogkörét, mivel a magángyülések résztvevőit szigorúan kell büntetnie.

522 1764-től a tanácsi bíráskodásban is bevezetik az első és másodfokú döntési lehetőséget, hogy a megszaporodott ügyes-bajos dolgok miatt a jelentősebb perek is kellő időiben sorra kerülhessenek. Eszerint a kisebb (könnyebb) ügyeket elbírálhatja „a bíró vagy kettő a tanácsból", amelyeket szükség esetén „föllebbezés-képpen" a tanács elé vihetnek.

523 A tanács egyébként is lehet másodfokú igazságszolgáltatási fórum. A céhek belső ügyeiben ugyanis a céhmester (atyamester) is bíráskodhat, ahonnan a tanácshoz lehet fellebbezni. (A céhlegények hétfői dorbézolása ügyében azonban a tanács bíráskodott, az egyik mester házasságtörése miatt pedig a prefektusnak jelentett a céhmester.)

524 Mezőrendőri kihágási ügyekben a kapitány is kiszabhatott pénzbírságot, és esetleges fellebbezésnél a tanács volt a másodfokú fórum az 1840:9. te. 3., ül. 5. §-a alapján.

525 A mezőváros bíráskodási jogköre nem volt egyenletes, mivel a változó földesurak jövedelemszerzésük növelése miatt is egyre több ügyet akartak az úriszék hatáskörébe utalni. Ezzel a tanács bíráskodási jogkörét nyirbálni igyekeztek.

526 Ilyen volt a püspöki úriszék 1823. évi végzése is, amelyben eltiltja Püspökváclanácsát attól, hogy a tanúvallomásokat eskü alatt folytathassák. A tanács azonnal kérvényt nyújtott be a megalázó végzés eüen az úriszékre, és indoklá232