Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

h) Az egészségügyi igazgatás Vácon a korabeli állapotokhoz képest jól működő egészségügyi intézmények (kórház, gyógyszertár) voltak a különböző egyházi szervezetek kezelésében, amint az a fentebbiekből kitűnik. A tanács egészségügyi szervezete — talán éppen ezek miatt — csak lassan kezd kialakulni. A bábaasszonyok korán föltűnnek. A XVIII. század elején 3 bába látta el a szüléssel járó közreműködést.

501 Püspökvác és Káptalanvác tanácsa időnként közösen fizette a bábákat: természetben kaptak gabonát, bort vagy sört. Emellett a szülő nők is adtak nekik egyet-mást. Az is előfordult, hogy a bába a kórházban betegápolóként dolgozott.

502 1779-ben öt bába fizetését emeli a tanács 2—2 forinttal: évi fizetésük ekkor 20—20 forint. Egyúttal megintik őket, hogy a szegényebb asszonyokhoz is kimenjenek, sőt nehezebb szüléseknél többen is segédkezzenek.

503 1783-ban ismét esküjükre és kötelességükre inti őket a tanács, mivel éjjel nem mentek ki a szüléshez.

504 Orvosválasztásról 1787-től tudunk, jóllehet 1775 előtt is volt fizetett orvos. Miután S'teger Joakim „világi orvos-tudor" 1786-ban bizonyítványt kapott a tanácstól, hogy négy éven keresztül fizetés nélkül látogatta a betegeket, elérte megválasztatását. Az idős irgalmas rendi orvossal szemben — „kinek részére a város 23 év előtt 200 forintot ajánlott évi fizetésül" — Stégért választották meg 30 szavazattöbbséggel. Letette a latin nyelvű esküt, és megkapta a 9 pontból álló orvosi előírást (Norma officii medicis). Képesítése szerint belgyógyász volt, így sebészettel nem foglalkozhatott.

505 Az egészségügy hátramaradottsága különösen a szegénynegyedekben volt nagyméretű. Amikor a tanács utasítására 1825-ben a városi orvos a Temető utca gyermekhalandóságát vizsgálta, a környék házainak „rekkent" levegőjéről számolt be, noha torokgyulladást, vörhenyt és himlőt is talált.

506 Sebészettel a borbélyok „felcser"-ként foglalkoztak, akik a felvilágosodás kori rendeletek értelmében tanfolyamon és vizsgán szerezték arra képesítést. 1787-ben Dolanszky János „borbély és sebész" — a belgyógyász Steger megválasztásakor — szintén fizetést kért a tanácstól, de kérését elutasították: „a kiket gyógyítani szokott, az ő fáradalmait megjutalmazzák".

507 Halottkém állapította meg a halált és engedélyezte a temetést a megye 1813. évi rendelkezése alapján: 12 krajcár vizsgálati díjért. A halottkémek tapasztaltabb és idősebb emberek voltak.

508 A sírásást az egyházi temetők csőszei vagy sírásói 3—5 forintért végezték. Mivel ez sok volt, a család ismerősei is megáshatták a sírt (ingyen vagy olcsóbban), de a sírok sorát nem tartották be. A plébánosok ilyen kifogásai miatt a tanács úgy határozott, hogy a temetőcsősz köteles ingyen megmutatni a megásandó sír helyét, de pénzért csak a hivatalos ásó vállalhat ilyen munkát. Jóllehet az egyháztól is függő alkalmazott volt a temetőcsősz (sírásó), az általa épített gyenge házacskát megbecsültette és kifizette a tanács, ha elhagyta a helyét.

509 Az állategészségügyi igazgatás hatásköre részint a húskimérés közegészségügyi ellenőrzése, részint pedig a beteg állatok gyógyítása volt. A mészárszékben kimérhető húsra a székbíró (tanácstag) vagy más hozzáértők engedélye kellett.

510 Az állatok alkalmi gyógyítását Vácon is az ehhez értő pásztorokra bízták, és az „orvoslásukhoz" értőt fogadták fel a kommunitás pásztorául.

511 Vácon is volt olyan asszony, akinek érzéke és gyakorlata volt az állatok gyógyításához. Ilyen volt Pappné, akit az uradalmi prefektus eltiltott ugyan a gyógyítástól; de a tanács a szolgabírótól kért engedélyt arra, mivel — az állator230