Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
ben tiltotta a itanács, hogy ebből a pénzből a vásárbírák cukrot és kávét vegyenek. A vidéki kávésokat 1780-ban kitiltották a váci vásárokról, mivel azok „a nagyobb, de piszkos nyereség reményében sátraikban gonosz, becstelen életű nőket szoktak tartani". 493 A tanácstagok reszortszerű gazdasági ellenőrzése a XIX. századra vesztett hagyományos jelentőségéiből. Feladataikat egyre inkább átvették a szakalkalmazottak. A korábbi borbíró helyett pl. 1Ш94эеп a kulcsárt utasította a tanács, hogy felügyeljen a kocsmák tisztaságára és arra, hogy ne vizezzék az italokat elbocsátás terhe mellett. 494 g) A gyámügy és a végrendelet A földesúri hatalom alatt élő lakosok öröklési jogában a végrendelkezés megszabott lehetősége — és a sokszor ehhez kapcsolódó gyámügy — vagyonjogilag is jelentős volt. 495 Végrendelkezni ugyanis csak akkor lehetett jogérvényesen, ha a földesúri jog alapján nem szállt (háramlott) vissza a vagyon, amikor törvényes örökösök nem voltak. Az úrbéri külső telek ugyanis általában a földesúrra szállt vissza, ha nem voltak a jobbágynak vagy polgárnak törvényes örökösei. A szőlők és a házak (házhelyek) felett a tulajdonosok rendelkezhettek ugyan, de ezekhez is uradalmi (ügyész stb.) utólagos jóváhagyás kellett. (L. alább a magánjognál.) A törvényes örökösöket nem lehetett kisemmizni. A közgyám (tutor = gyám, gyámatya, árvagondnok, árvák atyja) Vácon mindig tekintélyes tanácstagból került ki. Megválasztása vagy kinevezése az uradalom akaratától is függött. Feladatkörét és jövedelmét a helyi statútumok is szabályozták. 1715-ben két tanácstagot rendeltek a közgyámi tisztségre, hogy az árvák vagyonára azok törvényes koráig felügyeljenek, nehogy az árvákat károsodás érje. Szorosan ezután írja elő a statútum, hogy az uradalom területén örökösök nélkül elhaltak vagyonáról — „mivel azok magát az uradalmat illetik" — a bíró késedelem nélkül tartozik jelentést tenni. 496 Ez utóbbi ok miatt ellenőrizte az uradalom a végrendeleteket (és azok leltárát) is. Végrendeletnél — amit a főjegyző írt — a közgyámnak is jelen kellett lennie. A végrendeletet a haláleset és az uradalom jóváhagyása után a tanács előtt hirdették ki az érdekelteknek. 497 1743-tól egy tanácstag volt a közgyám, és a tanács rendelt ki árvagondnokokat, akiknek jelentéseit és számadásait a tanácsnak kellett évente felülvizsgálnia. 1751-től az árvagondnokok számadásait az uradalomnak is be kellett mutatni. A zavarok és a visszaélések Vácon is feltűnőek lőhettek, mert 1770 júniusában (tisztújítástól függetlenül) az uradalmi ülés nevezett ki — több folyamodó közül — egy váci születésű közgyámot „az árva-ügyek jobb karba hozatala végett". Fizetése a tanácsi közpénztárból 40 forint lett, de az 1715:68. te. 7. §-a alapján az árvagondnokok a „javak jövedelmének (de nem a kikölcsönzött tőkék kamatának...) hatodrészét" megkapják. Ettől kezdve a közgyámnak, aki egyben árvagondnok is lehetett, tisztségének megszűnéséig 600 Ft óvadékot kellett letennie a tanács közpénztárába. 498 Az 1831. évi kolerajárvány után az árvák javainak összeírásával több tanácstagot bíztak meg. 499 A reformkorban szakszerűsödik az árvaügy is. 1836-ban Vadass Pál „hites ügyvéd" a közgyám; aki 1837-től emellett „a szegény sorsú adózók és árvák ügyeiben mint pártfogó ügyész" is tevékenykedik, és a tanácsüléseken is részt vehet. 500 229
