Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

kőzik. 1771-ben viszont megengedte, hogy a perceptor készpénzfizetését — Kisvác bekebelezése miatt — 150 forintra emeljék.

483 1772-ben a megnövekedett perceptori teendők miatt szétválasztották a közpénztár kezelését az adóbeszedéstől. Ekkor a volt perceptor közpénztárnok lett (120 Ft fizetéssel), a volt aljegyző pedig adóbeszedő (ineassator) lett.

484 A főkamarási tisztségben 1779-ben rangbéli változás következett be. Az évek óta megbecsülésnek örvendő főkamarást beválasztották a tanácsba, tehát „senator" lett.

485 Az alkamarás idővel az ikerváros ispánja lett. Ilyen minőségében bízta meg Püspökvác tanácsa, hogy közölje Káptalanvác tanácsával: „a püspöki város hatósága az ő méltatlan vekszáit, melyekkel annyiszor megtámadtatik, tűrni ttöbbé nem akarja. Ennél fogva a nyolcadisági kezelésről gondoskodjék, mert a püspökvárosi tanács ővele közös igazgatást gyakorolni többé nem akar."

486 A pénzügyi és gazdasági közös ügyek tehát csak növelték a két földesúri hatalom alatt álló Vác problémáit. A reformkorra a pénzügyi és gazdasági igazgatás négy hivatallá nőtte ki magát. Külön-külön számadást készített 18354эеп az uradalmi számvevőség részére a „perceptorátus", az incassatori hivatal, a kulcsári, kamarási és alkamarási hivatalok". A vámos is a gazdasági hivatalnokok közé tartozott időnként. A (tanács ugyanis többnyire alhaszonbérletbe adta a vámot és a révet. Az ilyen bérlők „vétkes kihágásai és gaz zsarolásai" miatt ismételten házi kezeléshez folyamodott a tanács^ 1835-ben, de 1841-ben is olvasunk vámárendásokról. A révész a vámos alá tartozó (kisebb jövedelmű) alkalmazott volt. 1772-ben egy 7 pontból álló utasítást adott ki a tanács, amely a vámdíj táblázatát és a révpénz tarifáját is előírta.

487 * * * A gazdasági ügyintézésben — vagy inkább az ellenőrzésben — még a XVIII. században jelentős szerepet kaptak egyes tanácstagok. Ezek a regálejövedelmek (kocsmatartás, mészárszék, sörfőzés, imalomtartás, vásártartás, piactartás) reszortfelelősei voltak. Rendszeres elfoglaltságuk miatt készpénzbeli és természetbeni fizetést kaptak és mentesültek egyes terhektől (beszállásolás, előfogat adása) is.

488 A XVIII. század elején a főbíró mellett két albíró és a borbírák ellenőrzik a vonatkozó üzletek tisztaságát és mértékeit.

489 A század derekán specializálódnak a reszortok a megnövekedett feladatok miatt. A sörfőzde felügyelője 1743-ban pl. annyi fizetést húz (beosztásáért 15, szenátorként 10 Ft), mint a város gazdája; amikor a vámosé 20, a kulcsáré pedig csak 16 forint. A malombíró fizetése 10 forint.

490 A.maZombíró а vízimalmokat ellenőrizte. A dunai malmok birtokosai egyévenként bérelték a malom jogot, és — mint mindenütt — az őrletési vámnál megkárosították a gazdákat. Azért is intették őket, hogy finomabb őrlést végezzenek és hozzáértő, becsületesebb molnárokat tartsanak. Ellenőrzésükre kevés volt a tanácstagok hetenkénti megjelenése, ezért két molnárra bízták, hogy felügyeljenek a többiekre. Az ellenőrzés sikertelensége miatt 1788-ban mázsát helyeztek el a Duna-parton.

491 Székbiró 1749-től van jelentős (75 Ft) fizetéssel. Ekkor hozták létre a városi mészárszéket egy mészárossal és két segéddel.

492 A vásárbírákat az évi négy vásárra küldte ki saját tagjaiból a tanács a helypénz beszedésére. A vásárbírák után ünneplőbe (két posztóruha) öltöztetett bakterek vitték a perselyt, amelybe az előírt taksát fizették be az árusok. 1775228